Zalabai Csilla: Ki lehet lépni a dobozból

„Nem harcolni kell a fogyasztás ellen, hanem másik, vonzó utat kell mutatni. Rá kell vezetni az embereket, hogy mennyire szép, minőségi és izgalmas egy újrahasznosított termék – ebben maximalista vagyok.”

Zalabai Csilla egy különleges budapesti recycling ajándékbolt tulajdonosa és az UPCY ökodesign megálmodója.

Lételeme a környezetvédelem: már 18 évvel ezelőtt is, amikor az még egyáltalán nem volt divatos, mosószódával mosott, saját kis biokertje volt és ökoháztartást vezetett. Jelenleg lelkes üzletvezető, mindamellett, hogy folyamatosan készíti a saját újrahasznosított termékeit.

"Ékszereket, dekorációs termékeket alkotok változatos alapanyagokból: bicajgumiból, műanyag játékokból, férfiingekből és régi könyvekből. Az utóbbi időben ezt a vonalat erősítettem, és tönkrement, elavult lexikonokból gyártottam egyedi hűtőmágneseket, órákat és dekorációkat, amelyeket a zero waste inspirált, vagyis törekedtem arra, hogy egy-egy könyv minden még hasznos részéből értékes tárgyat készítsek"

- vallja Csilla.

Mióta foglalkozol upcyclinggal?

Ha úgy vesszük, nagyon régóta. Bőripari tervező mérnökként végeztem – már akkor készítettem olyan táskákat, amelyeket bőrhulladékból varrtam, pedig ez még a múlt évezredben, a '90-es években volt…

A környezetvédelem gyerekkorom óta jelen van az életemben, és a munkahelyeim is kötődtek hozzá. Gyerekeim születésével az ökoháztartás, a biokiskert és az ezekkel járó életszemlélet a mindennapjaink részévé vált. Akkoriban egy környezetvédelmi alapítványnál vezettem egy galériát, és egy épületben voltunk az első „zöld bolttal”, az Ökoszolgálattal.

Így 18 évvel ezelőtt már mosószódával és ecettel mostam, vagy például mosható pelenkát használtam. Közben besegítettem az első hazai gyermek-ökomagazin szerkesztőségében, és ökojátszóházakat tartottunk. Családi szinten egyre több mindent készítettem saját kezűleg, sokszor újrahasznosítással. A munkahelyem megszűnt, sokáig nem találtam állást.

Aztán egyszer csak világossá vált számomra, hogy meg kell valósítanom a főiskolás elképzelésemet, és saját vállalkozás kell – akkor már természetes volt, hogy csakis újrahasznosítós lehet, így megszületett az UPCY ökodesign.

Emlékszel rá pontosan, hogy mikor és hogyan kezdődött ez a szerelem?

Nem tudom pontosan behatárolni, annyira természetes dolog volt számomra. Régebben sem igazán vásároltam sok mindent „rendes” boltban, például fiatal korom óta turkálókból öltözködöm. A gyerekek születésével a családban azt a szokást alakítottuk ki, hogy a felnőttek nem vesznek, legfeljebb készítenek egymásnak ajándékot.

Ezek között már sok olyan akadt, amelyik upcycling volt, bár akkor még senki nem hívta annak. Jópofa dolognak tartottam, hogy régi tárgyakat használok fel, ami aztán egyre tudatosabbá vált, és el is mélyültem a fenntarthatóság témakörében.

Vezettem Ökokört, voltam Pioneer egy nemzetközi környezetvédelmi hálózatban, és a magánéletben is próbáltam ezt az irányt képviselni.

Mi volt az első tárgy, amit újrahasznosított anyagból készítettél?

Amire emlékszem, hogy gimis koromban apukám farmernadrágjából készítettem hátizsákot, aztán egy régi, nagyon rossz állapotú kis bőröndöt felújítottam, és az lett az iskolatáskám, illetve volt egy flopilemeztartóm, ezt tolltartóvá alakítottam át. Az első újrahasznosított termékem, amely már a vállalkozás keretében készült, az egy parafadugóra maradék fonalakból horgolt tündérfigura volt.

Úgy érzed, hogy kézművesként a tevékenységeddel tényleg tudsz segíteni a környezetvédelemben? Nem gondolod azt, hogy szélmalomharc az egész a nagyvállalatokkal szemben?

Nem érzem úgy, hogy ez igazán jelentős a környezetvédelemben, de nem is szélmalomharc. Szerintem nekünk a szemléletformálásban van szerepünk, az alulról jövő „push”-olásban.

A változások soha nem felülről kezdődnek, hanem alulról indulnak, de egy idő után beépülnek egyre több ember életébe, majd elkezdik a „nagyok” is csinálni, aztán a végén természetesek, alapvetőek lesznek.

Azt szoktam mondani, a mi szerepünk az, hogy olyan emberek is találkozzanak az újrahasznosítással, akik nem akarják ezt csinálni, akik nem tudatosan keresik ezeket a megoldásokat.

Viszont amikor valaki odajön hozzám a vásárban, és tetszik neki, amit lát, majd elmondom, hogy ez például bicajgumiból van, akkor nagyot néz, és máris hihetetlenül hatékony szemléletformálást hajtottam végre.

Fontos, hogy rádöbbentsük az embereket, hogy „ki a dobozból”, hogy merjenek másképp is gondolni dolgokra, hogy el tudják fogadni, ha valaki másként vélekedik, és el tudják ismerni, hogy abból is születhet jó.

Persze egyre többen vannak, akik tudatosan keresik az upcycling termékeket, és tudatosan választják akár a „sima” kézművessel szemben. Így azt gondolom, hogy nem harcolni kell a fogyasztás ellen, hanem másik, vonzó utat kell mutatni. Rá kell vezetni az embereket, hogy mennyire szép, minőségi és izgalmas egy újrahasznosított termék – ebben maximalista vagyok.

Kedvenc újrahasznosított alapanyagaid?

A Barbie-cipő fülbevalók, és persze a csipeszmágnesek. Az előbbi szerintem egy jópofa fricska, amit nem mindenki mer bevállalni. A csipeszeknél pedig egyszerűen imádom, hogy komoly történelme van az alapanyagnak, és odavagyok a régi illusztrációkért, térképekért.

Fotó: UPCY Ökodesign

További tartamat az alábbi linkeken találsz

/alkotoenergia

UPCY ökodesign

Sikersztori