A 21. század technológiai forradalma – elektromos mobilitás, megújuló energiák és okoseszközök – hatalmas nyomást gyakorol a kritikus nyersanyagokra. A lítium, kobalt, nikkel és a ritkaföldfémek ma már nemcsak ipari alapanyagok, hanem geopolitikai fegyverek is.
Ezek az elemek nélkülözhetetlenek az akkumulátorok,
szélturbinák és elektronikai rendszerek gyártásában, ugyanakkor kitermelésük
környezetileg pusztító és politikailag kockázatos. A megoldás kulcsa a
másodlagos kitermelés. A „városi bányászat” ezen ága a jövő egyik legfontosabb
iparága lehet, ha sikerül leküzdeni a technológiai és gazdasági akadályokat.
A ritkaföldfémek és akkumulátor-fémek visszanyerése ma több technológiai úton lehetséges
Pirometallurgiai folyamatok – az elhasznált
akkumulátorokat magas hőmérsékleten olvasztják, így a fémek ötvözetként
kiválnak. A módszer robusztus, de energiaigényes, és a lítium, valamint az
alumínium nagy része elvész.
Hidrometallurgiai technológiák – savas vagy
lúgos oldatok segítségével kémiailag oldják ki a fémionokat. Ezzel a módszerrel
akár 95%-os visszanyerési arány is elérhető, és precíz szétválasztás válik
lehetővé a nikkel, kobalt és lítium között.
Bioleaching – a legújabb, biotechnológiai irány:
speciális mikroorganizmusok képesek a fémeket kémiai reakciókkal „kioldani” az
elektronikai hulladékból. Bár egyelőre lassú és laborfázisban van, az eljárás
környezetbarát alternatívát kínálhat a savas technológiákkal szemben.
Habár a laboratóriumi eredmények biztatóak, a valóságban a
másodlagos kitermelés egyelőre nem versenyképes a hagyományos bányászattal.
Problémák
Alacsony anyagsűrűség: egy tonna elhasznált
lítium-ion akkumulátorban kevesebb fém található, mint egy tonna primer ércben,
miközben a feldolgozás komplexebb.
Heterogén hulladékáram: az eltérő cellakémiák
miatt nincs egységes visszanyerési folyamat.
Infrastruktúra hiánya: Európában csak néhány
országban működnek ipari méretű „battery recycling” üzemek.
Alacsony piaci ár: a lítium és a kobalt
világpiaci árának ingadozása miatt a másodlagos nyersanyag gyakran drágább,
mint a friss bányatermék.
A következő években azonban több áttörés is várható. A
direkt regenerálás módszere lehetővé teszi, hogy a katódanyagokat ne elemeikre
bontsák, hanem újraaktiválják.
Ezzel akár 50%-kal csökkenhet az energiaigény. A
zárt lítium-körforgások révén pedig már ma is lehetséges, hogy a lítium 90%-át
visszanyerjék, és új akkumulátorokba építsék.
A ritkaföldfémek és akkumulátor-fémek másodlagos kitermelése
ma még kísérleti, de rohamosan fejlődő terület. Az áttörés nemcsak a
laboratóriumokban, hanem a gazdaságpolitikai
döntésekben is számít: a jövő zöld technológiája csak akkor lehet fenntartható,
ha az alapanyagai is körforgásban maradnak.


