A fenntartható gardrób nem a vásárlásnál kezdődik

A fenntartható öltözködésről gyakran úgy beszélünk, mintha kizárólag a vásárlási döntéseinken múlna. Gózon Eszter személyi stylist szerint azonban a valódi változás sokkal inkább az önismeretről, a jól felépített tudatosságról és a hosszú távú gondolkodásról szól.

Az emberek többsége vélhetően még mindig úgy gondolja, hogy a fenntartható ruhatár csak zöld márkák beszerzéséről szól. Mi az a mélyebb logika, ami ennél komplexebb képet ad erről?

A legnagyobb probléma az, hogy még mindig szinte csak a fogyasztást tekintjük az egyedüli válasznak. Az a gondolkodás alakult ki, hogy ha fenntarthatóbb márkákat vásárolunk, akkor mi magunk is fenntarthatóvá válunk. Ez azonban ugyanúgy a fogyasztói társadalom mellékterméke, mint maga a túlfogyasztás. A problémákra pont nem a további vásárlás adja meg a választ, akkor sem, ha a kiválasztott darabnak „zöldebb” a címkéje.

Éppen ezért egy jóval összetettebb rendszerrel dolgozol, amelyben a vásárlás csak egyetlen elem. Hogyan épül fel ez a szemlélet, és mi kerül a középpontba a pénztár előtti pillanatok helyett?

Az ügyfeleimmel szerzett tapasztalatok alapján egy négy pillérből álló rendszer adja az alapot, amelyek közül a fogyasztás csak az egyik. Ugyanilyen fontos például az, ami a vásárlás előtt történik: mennyire vagyunk tudatosak, mennyire ismerjük a saját színeinket, formáinkat, stílusunkat, azokat az anyagokat és szabásokat, amelyek valóban hozzánk illenek.

"Ha ezekkel tisztában vagyunk, sokkal nagyobb eséllyel választunk olyan darabokat, amelyek akár tíz év múlva is a gardróbunk részei lesznek."

Ráadásul így sokkal kevesebb impulzusvásárlásba sodródunk bele. Egy testalkatelemzés vagy színtanácsadás nem arról szól, hogy „mit kell hordani”, hanem arról, hogy mi az, amit hosszú távon is szívesen viselünk. Ez az egyik legerősebb fenntarthatósági eszköz. Ha ugyanis megveszünk egy olyan ruhát, ami valójában nem passzol hozzánk, akkor jó eséllyel egy alkalom után a szekrény mélyére kerül. Onnantól kezdve környezeti szempontból szinte mindegy, hogy miből készült: nem tölti be a funkcióját, nem használjuk, végső soron hulladékká válik.

A fogyasztás, azaz a vásárlás utáni szakaszról talán ennél is kevesebbet beszélünk. Mi és hogyan dől el itt?

Egyes számítások szerint egy ruhadarab teljes üvegházhatásúgáz-kibocsátásának közel egyharmada a használati szakaszban keletkezik. Attól függően, hogyan, illetve milyen hőfokon mossuk, szárítjuk-e, meddig hordjuk, megjavítjuk-e, továbbadjuk-e vagy kidobjuk. Ezek mind olyan döntések, amelyek már teljes egészében a mi felelősségi körünkbe tartoznak. Az előbb említett négypillérű rendszer harmadik lába ez.

A negyedik pedig már nem is ruhákról szól, hanem az információkról, amelyekkel találkozunk.

Folyamatos leárazások és „most vedd meg, különben lemaradsz” üzenetek záporoznak ránk ezer irányból. Az információs buborékot azonban, amiben élünk, mi magunk is alakíthatjuk.

"Az algoritmus „tanításával” eldönthetjük, milyen tartalmakat engedünk be ebbe a buborékba, és mit zárunk ki belőle. Ez elképesztően sokat számít, mert leveszi rólunk az állandó vásárlási nyomást."

A másik szintén fontos eleme ennek a pillérnek arról szól, hogy mi mit tekintünk értéknek, és erről hogyan kommunikálunk az ismerőseinknek, barátainknak vagy a social mediában. Nemcsak az influencereknél fontos téma ez, hanem az átlagembernél is. általában sokkal nagyobb a hatásunk a körülöttünk élőkre, mint ahogy azt gondolnánk.

Az öltözködés kapcsán gyakran születik meg egy belső konfliktus: ami tetszik, az nem környezettudatos, ami környezettudatos, az nem tetszik. Hogyan lehet ebből a csapdából kilépni?

Fontos különválasztani a fenntartható gyártást és a fenntartható gardróbot, a kettő ugyanis nem ugyanaz. Egy olyan megoldás, ami az egyén életében nem tartható – mert túl drága, kényelmetlen vagy nem okoz örömet –, nem nevezhető fenntarthatónak.

"Azt is el kell fogadni, hogy sokan nem engedhetik meg maguknak a drágább, környezetkímélőbb módon készült ruhákat, vagy nincs idejük, energiájuk másodkézből beszerezni azokat a darabokat, amelyek hozzájuk illenek."

Őket sem lehet kizárni a fenntarthatóságból. Ilyenkor a másik három pillérre kell koncentrálni: a tudatosságra, a használatra és az információra.

Hosszabb ideig éltél külföldön, többek között a divat egyik fővárosában, Párizsban, ahol a szabadság és az önkifejezés nem ismer határokat. Hogyan formálta ez a tapasztalat a stílusról, önazonosságról és fenntarthatóságról alkotott képedet?

Párizsban annyiféle stílus létezik, hogy nehéz kilógni a tömegből, hiszen annyira széles a repertoár. Ez óriási felszabadulást ad. Itthon sokáig jóval erősebb volt a megfelelési kényszer, és ha színesebben, egyedibben öltözött valaki, azt sokszor nagyon megnézték az utcán. De már egyértelműen tetten érhető változás ebben: egyre többen mernek önazonos ruhákat viselni. Ez pedig nagyon jó hír, mert teret ad a fenntarthatóbb gondolkodásnak is.

Érződik, hogy less waste stylist cím számodra nemcsak szakmai státusz, hanem hivatás is. Mi az a belső kapaszkodó, ami a leginkább motivál abban, hogy ezt a szemléletet továbbadd?

Két dolog: a ruhákkal való foglalkozásból fakadó öröme és a klímaszorongás. Utóbbi azonban visszavezet előbbihez. A gardróbunkban ugyanis komoly potenciál rejtőzik, amit nem szabad veszni hagyni. Ha pedig nem csak várunk másokra, hanem magunk is teszünk, lépünk, cselekszünk, az segít életben tartani a reményt.

Ha te is tudatosabb, fenntarthatóbb gardróbra vágysz, keresd fel Gózon Eszter weboldalát.

Fotó: Czukor Zoltán/Gózon Eszter Fb-oldala

A fenntartható gardrób nem a vásárlásnál kezdődik

NSzM

További cikkek

Otthon

ÚJRA!hasznosítás