Talán nincs is olyan ember, aki ne ismerné vagy szeretné a muffint. Ám mi ezúttal nem a süti repectjét, hanem a sütőt „terveztük újjá”.
Való
igaz, hogy nem a közkedvelt sütemény a témánk, de az angoloknak tartozunk
annyival, hogy itt is tisztázzuk: a muffin eredetileg nem ugyanaz, mint az
amerikai cupcake.
A francia moufflet-ből származtatott muffin lágy, puha
kenyeret jelent, és a 10. században, Walesben már emlegették, igaz, akkoriban a
cselédek fő eledeleként.
Az Egyesült Államokban ugyan szó esik róla 17. századi
szakácskönyvekben, de csak a 19. században robbant be igazán, és a ma is ismert
sütőformák egy századdal később terjedtek el.
A cupcake két szempontból is
különbözik a muffintól: cukormáz borítja és jóval több zsiradék, vaj van benne,
de természetesen az elkészítés módja és az arányok sem ugyanazok.
Ráadásul a
tengerentúli változatot „számos – 1-2-3-4 – sütinek” is nevezték, mert 1 csésze
tej, 1 csésze vaj, 1 kanál szódabikarbóna, 2 csésze cukor, 3 csésze liszt és 4
tojás kellett hozzá.
Manapság
már rengeteg recept, változat fellelhető, de a hangsúly mindegyiknél ugyanazon
van: gyorsan, finomat. Ám a sütőformát nem csak az édesség elkészítésére
használhatjuk, így reggelinél vagy vacsoránál is bevethetjük.

A hangsúly itt sem változik, viszont bejön egy plusz motiváció: a legegyszerűbb ételeinkkel is óriási sikert arathatunk.
Nézzünk
néhány ötletet a legkönnyebbtől indulva! A formát pici vajjal kikenjük,
beleütünk egy-egy tojást, majd sózzuk, borsozzuk, és a tetejét megszórjuk
sajttal. A tojás szépen felnő, tömött lesz a sárgája és a fehérje is, ráadásul
az íze is különbözik a sima tükörtojásétól.
Emeljük a tétet!
Enyhén felvert tojásokat öntünk a kivajazott sütőformákba, apró
kockára vágott bacont, esetleg fokhagymát, hagymát, paprikát is szórunk bele, a
tetejére sajtot reszelünk, és megszórhatjuk petrezselyemzölddel. Valamennyi tojásos
recept esetében 180–200 fokra előmelegített sütőben addig sütjük, amíg a kívánt
színt, állapotot el nem éri.

Fokozzuk tovább!
Az előcsomagolt, friss leveles tésztát egyenlő kockákra vágjuk, a
kivajazott formákba óvatosan belenyomkodjuk (igény esetén megkenjük a belsejét
pestóval), majd erre öntjük a felvert vagy egész tojásokat. Az ízesítésnek itt
is csak a képzelet szabhat határt. Mehet bele csak zöldség, húsimádóknak bacon,
sonka, zöldfűszerek. A tetejét, már ha maradt hajtható darab a tésztából, „összecsomagoljuk”.
Annyi ideig sütjük, amennyi az adott leveles tészta csomagolására írva van.

Bármi
cserélhető, bármi kihagyható, bármi behozható, a lényeg, hogy van egy formánk,
amellyel úgy játszunk, ahogy szeretnénk, és ma már tudjuk: ahány kis lyuk van a
muffinsütőn, legalább annyi lehetőség rejlik benne.

Akkor nézzünk is egy újabbat!
A tortillalapokat kétujjnyi csíkokra vágjuk és
felgöngyöljük, majd a kivajazott sütőkbe tesszük. A rózsasziromhoz hasonlító
lapok épp csak annyira nyílnak szét, amekkora a forma kerülete. Ezekre
paprikát, esetleg sonkát, illetve felvert tojást öntünk, a tetejére sajtot
szórunk. Mivel ezek elősütött lapok, itt is csak ízlés szerinti ideig kell
sütni a finomságot.

Hogy
ne csak reggelizzünk, van egy ebéd-, vacsoratippünk is, ropogós burgonyachips
formájában. A krumplit vékony karikára vágjuk, gyorsabb és egyszerűbb, ha
mandolin szeletelőt használunk.
Két kanál olvasztott vajat, petrezselyemzöldet,
sót, borsot, ha szeretjük, chilit, apróra tört fokhagymát és reszelt parmezánt
összekeverünk, majd a krumplikat beleforgatjuk. A muffinformákba tornyokat
rakunk, szeletenként egymásra legalább a mélyedés háromnegyedéig, ismét
megszórjuk sajttal, aztán 25–30 percre a 200 fokra előmelegített sütőbe
tesszük. A krumpli fajtájától is függ a sütési idő, ellenőrizzük mielőtt
kivesszük a sütőből.