A fogyasztás csapdájában

A „zöld növekedés” ígéretének gondolatával - miszerint a gazdaság képes tovább növekedni úgy, hogy közben anyag- és energiaigénye csökken – az a baj, hogy legtöbbször nem a valós fizikai korlátokból, hanem a gazdasági mutatók, mindenekelőtt a GDP logikájából indul ki.

Miközben a GDP a modern gazdaságpolitika legfontosabb mérőszáma, nem tesz különbséget értékteremtés és értékrombolás között: számít a katasztrófa utáni újjáépítés, a túlhalászás, a gyors fogyasztási cikkek gyártása és hulladékká válása is.

E logika szerint akkor „fejlődünk”, ha többet termelünk és fogyasztunk – még akkor is, ha ez közvetlenül rontja az ökológiai állapotot. A környezeti terhelés és a gazdasági növekedés teljes szétválasztása továbbra sem látszik reálisnak globális szinten.

A rendelkezésre álló anyag- és energiaáramok, az egyszerű termodinamikai korlátok, valamint a termelés kiszervezése mind jelzik: a világ GDP-növekedését ma is elsősorban a fogyasztás bővülése hajtja, nem pedig hatékonysági forradalom.

A fenntarthatóság így addig marad illúzió, amíg a gazdaságpolitika első számú célja a növekedés maximalizálása. A zöld átállás sokszor valójában „plusz réteget” húz a meglévő rendszerre.

Elektromos autókat vásárolunk a régi autók helyett, miközben az úthálózat és a mobilitási struktúrák változatlanok; megújuló energiaforrásokat építünk, de közben a teljes energiaigény folyamatosan emelkedik.

Az így létrejövő helyzetet a szakirodalom „rebound-hatásnak” nevezi: a hatékonyságnövekedés nem csökkenti, hanem növeli a fogyasztást.

A GDP-függőség azért is probléma, mert torz ösztönzőket hoz létre a politikai döntéshozatalban. Rövid távú ciklusokban gondolkodó kormányok számára a növekedést lassító, de hosszú távon fenntartható lépések – például a fogyasztás visszafogása, a közösségi rendszerek megerősítése vagy a javítás-alapú gazdaság – nem vonzóak.

A kérdés nem az, hogy teljesen elvethető-e a növekedés: a globális dél sok térségében valós fejlődési igények vannak.

A valódi dilemma az, hogy a gazdag országok képesek-e túllépni a fogyasztás logikáján, és olyan gazdasági rendszert építeni, amely a jólétet és az ökológiai stabilitást helyezi előtérbe. Ez a váltás nem pusztán technológiai, hanem kulturális és politikai kérdés is: újra kell értelmeznünk, mi számít „jónak”, „fejlődésnek” és „értéknek”.

Amíg a GDP a döntéshozatal első számú iránytűje marad, addig a fenntarthatóság inkább kommunikációs termék, mint valódi átalakulás. A klímaválság kezeléséhez azonban nem elég zöldíteni a növekedést – új gazdasági képzeletre van szükség, amelyben a kevesebb nem visszalépés, hanem a túlélés feltétele.

Életmód

A fogyasztás csapdájában

KT

További cikkek

Otthon

Életmód

ÚJRA!hasznosítás