December: Karácsony havának népi vonala

A télelőnek nevezett hónap a készülődés, a várakozás és az ünnepek ideje. A karácsony, az óév búcsúztatása, misztikus erővel ruházza fel a decembert, amely így a legvarázslatosabb hónap címét is viseli.

"Amit az őseink megtapasztaltak, követendőnek hittek és átadtak, azt szerencsére a modern világ zaja sem tudta elnémítani."

Különleges, értékes kincsek ezek, és minél több van a birtokunkban, annál hangosabban halljuk elődeinket. Éppen emiatt gondoltuk azt, hogy mi is hozzájárulunk a kincsek gyűjtögetéséhez...

Karácsony, Aprószentek, Szilveszter, számos ünnep kapcsolódik a decemberhez. A készülődés, a kis Jézus fogadása és a család együttléte emeli a fényét. Őseink szerint ebben a hónapban ajánlatos húst enni, és minden melegítő hatású ételt, amelyekhez nem lőrét, hanem jó bort illik inni. A fűszerek közül a gyömbért, levendulát, fahéjat és zsályát érdemes fogyasztani, viszont káposztát nem.

A hónap szülöttei

A decemberben születettek nagy előnyökkel vágnak neki az életnek, hiszen szerencsegyerekeknek hívták őket elődeink, akikért Krisztusnak adtak hálát. Igazság- és békességszerető emberek, akik a munkát sem vetik meg, és könnyedén boldogulnak az életben, feltéve, ha nem várnak a szerencséjükre, hanem tesznek is érte.

Kiemelt napok

December 3-24.

Advent az egyházi év kezdete és a négyhetes karácsonyi előkészület időszaka. Az eladósorban lévő lányok a hajnali misére hívó harangozáskor mézet ettek, hogy az édes nyelvükkel hamarabb férjet „édesgessenek” magukhoz.

Más helyeken nem a férjekre koncentráltak, hanem arra, hogy farsangkor sok kísérőjük legyen, így az első harangszónál a harang köteléből három szálat húztak ki, amit a hajukba fontak.

December 4.

Borbála napján tilos volt sepregetni, varrni, fonni. A női vendég jobb, ha elkerülte a házunkat, mert az nem sok szerencsével kecsegtetett, sőt a ruhadarabokat sem volt szabad kint hagyni, mert a hagyományok szerint a boszorkák ekkor vadásztak ezekre, hogy rontást hozzanak a viselőjükre. Egyes helyeken ajándékozni és kölcsönadni sem szabadott, mert az elvitte a háztól a szerencsét.

December 6.

Szent Miklós a nincstelen és a szegények segítője volt, de a pékek, diákok, révészek, gabonakereskedők is a pártfogójuknak tekintették. A kipucolt cipők és az apró ajándékozások napja, és persze a hó érkezését is erre a napra tették sok helyen, amire a kedvenc mondás: „Miklós megrázta a szakállát” volt.

December 13.

Luca napja a téli napforduló kezdete, s egyben az év legrövidebb napja. A gazdasszonyok egy tálba búzát tettek és azt locsolgatták, és ha karácsonykor szépen hajtott, akkor bő termésre számíthattak.

A lányok ezen a napon is gombócokat főztek, amelybe férfi neveket tettek, s amelyik elsőként jött fel a vízben, az rejtette a jövendőbelijük nevét. Ilyenkor kezdték el faragni Luca széket, de úgy, hogy minden nap csak egy műveletet lehetett végezni rajta. Ha karácsonyig sikerült, akkor a misén ráállva a készítő megláthatta, hogy kik a boszorkányok.

December 21.

Tamás napján nagyon ajánlatos volt disznót vágni, mert a „Tamásháj” nem avasodik meg és az gyógyításra is alkalmas. Sérülésekre, kelésekre, gyerekek bőrének ápolására használták.

Ugyanakkor rontáselhárító hatásában is hittek, tömjénnel, szenteltvízzel, zsályával keverve. Ha 21-én reggel havazott, akkor békés, boldog karácsonyra számítottak elődeink.

December 24.

Ádám és Éva napja dologtiltó napnak számított, csak a főzés, takarítás volt engedélyezett. A férfiak az istállókat takarították, a nők a konyhában tevékenykedtek.

Az ünnepi vacsorának szigorú rendje volt, első fogásként fokhagymát fogyasztottak és közben egymásra gondoltak, hogy jövőre se feledkezzenek meg egymásról.

Abroszt csak ezen a napon használtak, mágikus erővel ruházták fel, amit aztán a gabona vetéséhez vittek magukkal, vagy beteget terítettek le vele!

Az alma is része volt az ünnepi fogásnak, amelyet annyi gerezdre vágtak, ahányan ültek az asztalnál. A mákból, lencséből, babból készült ételek is népszerűek voltak, mert ezektől várták a bőséget, gazdagságot.

A gyerekek kántálni mentek, amelyekért cserébe almát, diót, vagy akár pénzt is kaptak.

December 25.

Ez is dologtiltó napnak számított. Sok helyen elég kemény jóslatokkal éltek, ha karácsony hétfőre esett. Úgy tartották, hogy ködös tél, szeles tavasz, jeges, viharos nyár várható, valamint dögvész, és állatpusztulás.

A többi napra is akadt hiedelem bőven. Ha keddre esett, akkor nagyon hosszú lesz a tél, nedves a tavasz, sok gyümölcs és szőlő várható. Ha szerdára, akkor kemény zúzmarás tél, kemény tavasz, nedves nyár, kellemes ősz, és sok gabona várható. Ha csütörtökre vagy péntekre, akkor kellemetlen tél és forró nyár, ráadásul álltahullás várható.

Ha szombatra, akkor jó tél, szeles tavasz és nagy drágaság, ha pedig vasárnapra esik, akkor jó tél, szeles nyár, se meleg, se hideg tavasz, de bő termés és nagy állatszaporulat esedékes.

December 26.

Karácsony második napján, Istvánkor a fiatal férfiak házról házra jártak és bőséget, szerencsét kívántak az új esztendőre. Ráadásul ilyenkor ment az ifjúság betlehemezni, ami a magyar paraszti hagyományok legismertebb pásztorjátéka.

December 27.

János napját a harmadik karácsonyi napnak tartották és óvó, védő, valamint patkányűző erővel ruházták fel. Ezen a napon minden család bort vitt a szentmisére, amit a pap megáldott, és beleöntötték a hordóba, hogy a nedű ne romoljon meg.

December 28.

Aprószentek napján a legények, férfiak kis vesszőpálcákat fontak, amellyel megvesszőzték a lányokat, nőket, így emlékeztek a mártír betlehemi fiúgyermekekre. Ugyanezen a napon a gyermekeket is javallott volt megörvendeztetni, a kicsik bábukat kaptak ajándékba.

December 31.

Szilveszter az év „legvidámabb éjszakája” a népi hagyományokban. A gazdák hagymából jósoltak, félbevágták, 12 héjat lehántottak belőle (mindegyik egy hónapot jelképezett), ezekbe sót szórtak. Amelyikben elolvadt a só reggelre, azok a hónapok csapadékosnak számítottak, amelyikben megmaradt a só, az a hónap száraznak ígérkezett.

Az ételekben fontos szerepet kapott a babona, malacot lehetett enni, de tyúkot, pulykát nem, mert elkaparják a szerencsét. A lencsét viszont előszeretettel fogyasztották a gazdag jövő reményében.

Érdekes, hogy a folyós, tavas vidékeken a hal szerencsésnek számított: „Ahány pikkely, annyi pénz”, viszont más helyeken a hal is tiltólistára került, mert ha a család ezt fogyasztotta, elúszott a szerencséje.

Életmód