Kelemen Nóra, a Zöld gardrób alapítója szerint a ruhatárunk több, mint öltözködési kérdés. Inkább egy önismereti tér, amelyben megtanulhatunk határokat húzni és felismerni, mi az, ami valóban számít. Vele beszélgettünk elengedésről, slow livingről és tudatos életről.
Hogyan
hathat a ruhásszekrényünk a belső világunkra?
Az
én saját önismereti utam például épp úgy kezdődött, hogy nekiláttam szelektálni
– először csak a gardróbban. Miközben válogattam, figyeltem magamat: mit
szeretek, mit nem, mit vagyok kész elengedni. Ez aztán idővel egy teljesen más
útra vezette rá az életem, mint amit addig jártam.
Ahogy
mondod is: az elengedés kulcseleme ennek, hiszen szükségszerűen együtt jár a
tudatossággal és a minimalista gondolkodással. Te hogyan küzdöttél meg ezzel?
Nem
az emlékekkel és az emocionálisan fontos dolgokkal kell kezdeni. Meg kell
keresni otthon azt, ami egyértelműen felesleges. Például az üres dobozokat,
amikben háztartási készülékek érkeztek, vagy az ezeréves papírfecniket, amiket
az ember akár éveken át magával cipel a táskájában.
"Ezt a részt könnyű megugrani,
miközben ugyanúgy segít megtapasztalni az elengedés „hasznát”. Azt, hogy ennek
során olyan dolgokat pakolsz ki az életedből, amikre nincsen szükséged, és
helyet adsz olyanoknak, amiket szeretsz."
Nem az a kérdés, hogy mire mondunk
nemet, hanem az, hogy mire mondunk igent.

Mit
tanultál meg magadról ennek az egyszerűsítési folyamatnak a során?
Tudatosságot
hozott az életembe. Addig csak úgy mentem előre – azt is mondhatnám: sodródtam.
"A ruhatáramon keresztül kezdtem el megtanulni azt, hogy hogyan tudok
odafigyelni magamra és arra, hogy mi az, ami tényleg fontos nekem."
Hogyan
különböztetem meg azokat a dolgokat, amikre már nincs szükségem – vagy talán soha
nem is volt – azoktól, amik értéket adnak az életemhez. Ezt előbb csak egy
szoknyán vagy pólón keresztül vizsgálja meg az ember, de idővel bármi másra
kiterjedhet.
Mit
érzel most, amikor ránézel akár a gardróbodra, akár az életteredre, amit egy
hosszú folyamat során rendbe tettél, átválogattál, kiszelektáltál?
Rájöttem,
hogy ha rend van körülöttem, akkor sokkal jobban érzem magam. Ez nálam odáig
jutott el, hogy nem csak az otthonomat tettem rendbe, de ma már teljesen más
dolgokkal foglalkozom, mint régen.

"Tehát ha egy zoknitól indulsz, egy idő után
el fogsz jutni odáig, hogy az élet nagyobb kérdéseire is másképp tudsz
válaszolni, mert jobban fogod érezni, hogy merre szeretnél menni."
Ebben
az újratervezésben segíted te is a közösségedet a Zöld
gardrób
égisze alatt.
Két
fő csapásirányom van: a fenntartható divat és a slow living. A célom az, hogy
ezekben a témákban minél több tapasztalatot, gondolatot tudjak megosztani
másokkal, és segíteni azoknak, akik szeretnének ezen az úton elindulni. Erre
szolgál a közösségi terem, a közös kihívások és ruhatárszelektálások,
amelyekkel igyekszem ötleteket adni és inspirálni azokat, akikben megszületett
már a tudatosabb életre való igény.
Éppen
ez a slow living egyik fő célja, hogy jobban lássuk saját magunkat. Sikerült
már annyira lelassítanod az életedet, amennyire szeretted volna?
Bátran
merem erre azt válaszolni, hogy igen.

És
azóta mennyit kell dolgoznod azon, hogy ne gyorsuljon újra vissza? Hiszen a
világ pörög körülöttünk, azaz nagyon nagy a csábítás, hogy visszaugorjunk a
mókuskerékbe.
Ha
ez a típusú életszemlélet, ami a környezettudatosságon és a minimalizmuson
alapul, egyszer belsővé válik, utána nincsenek már nagy kilengések visszafele.
"Az egész arról szól, hogy határokat tudjunk húzni magunknak azokon a
területeken, amikkel éppen foglalkozunk. Ha kijelölsz egy jó határt, ami nem
korlátoz, hanem véd, akkor nem akarod azt átlépni."
Ez persze nem azt jelenti,
hogy nálam soha nincs rendetlenség. Van egy hatéves kisfiunk megy egy macskánk,
úgyhogy nem is tud mindig makulátlan lenni az otthonunk. De nem is az a lényeg,
hogy megvalósíthatatlan elvárásokat tűzzünk ki magunk elé. Ezek az elvek
viszont – egy kapszulagardrób, a minimalista szemlélet, a környezettudatos
vásárlói magatartás – iránytűként tudnak szolgálni a hétköznapokban.
Fotó: Zöld gardrób/123RF



