Hogyan alakítja át a zöld átállás a munkapiacot?

Az úgynevezett „zöld átállás” – vagyis a fosszilis alapú gazdaság fokozatos kiváltása megújuló energiákkal, körforgásos termelési rendszerekkel és alacsony kibocsátású technológiákkal – már javában zajlik. De miközben új lehetőségeket teremt, régi iparágakat rombol le.

A klímaváltozás nem csupán környezeti kérdés, hanem gazdasági és társadalmi átalakulás is. Munkavállalók milliói számára egzisztenciális kérdés, hogy hol, hogyan és milyen feltételekkel tudnak részt venni a „zöld” átalakulásban.

A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) szerint 2030-ra világszerte több mint 24 millió új munkahely jöhet létre a zöld gazdaságban – főként az energiahatékonyság, a megújuló energia, az újrahasznosítás és a fenntartható építőipar területén. Az Európai Unió „Green Deal” stratégiája is erre épít: a karbonsemleges Európa nemcsak klímacél, hanem munkaerőpiaci vízió.

A zöld munkahely azonban nem pusztán annyit jelent, hogy „környezetbarát” cégnél dolgozunk. Olyan munkát takar, amely hozzájárul a kibocsátások csökkentéséhez, megőrzi az ökoszisztémákat, és társadalmilag igazságos feltételeket teremt.

Ez utóbbi kitétel kulcsfontosságú, mert a zöld átállás csak akkor lehet sikeres, ha nem hagy maga mögött társadalmi csoportokat.

A dekarbonizáció – vagyis a gazdaság fokozatos „szénmentesítése” – óriási strukturális változásokat hoz. Miközben a megújuló energiaipar, az elektromobilitás és a fenntartható mezőgazdaság szárnyal, addig más ágazatok – például a szénbányászat, az olajipar vagy a hagyományos autógyártás – visszaszorulnak.

Ezekben a szektorokban dolgozók gyakran érzik úgy, hogy a zöld átállás ellenük zajlik, nem értük. Az Egyesült Államok Appalache-vidékén vagy a lengyel szénrégiókban például a klímapolitikát sokan munkahelyromboló elitprojektként élik meg.

Innen ered az igazságos átmenet fogalma, amelyet az ENSZ és az ILO is zászlajára tűzött. Ez a megközelítés nemcsak technológiai, hanem szociális kihívásként is kezeli a klímavédelmet: gondoskodni kell azokról, akiknek a munkahelyét a zöldítés megszünteti.

A zöld gazdaság új típusú szakértelmet kíván: energetikai mérnökök, körforgásos gazdasági szakértők, klímaközgazdászok, ökológiai agronómusok és fenntarthatósági tanácsadók iránt nő a kereslet. Viszont problémát jelent, hogy az oktatás és a képzés nem mindenhol tart lépést ezzel.

A hagyományos ipari központokban élők gyakran nem férnek hozzá az átképzési lehetőségekhez, így fennáll a veszélye annak, hogy a „zöld forradalom” csak a városi, jól képzett rétegek privilégiuma marad.

A jövő kulcsa a zöld kompetenciák demokratizálása: olyan oktatási és képzési rendszerek kialakítása, amelyek minden társadalmi csoport számára elérhetővé teszik az átállásban rejlő lehetőségeket.

A zöld átállás új gazdasági horizontot nyit, de a társadalmi felelősség nélküli „zöld kapitalizmus” nem jelent megoldást. A fenntarthatóság három pillére – gazdaság, környezet, társadalom – csak együtt tartható fenn. Az igazi kérdés nem az, hogy lesznek-e zöld munkahelyek, hanem az, hogy milyen társadalmi szerződés alapján működnek majd. Ahogy az ENSZ egyik klímamunkacsoportja fogalmaz:

„A zöld jövő nem magától értetődő – meg kell dolgoznunk érte. Nemcsak a bolygóért, hanem egymásért is.”

Életmód

Hogyan alakítja át a zöld átállás a munkapiacot?

KT

További cikkek

Otthon

Ízvilág

Példa&Érték