A fiatalokat a zöldebb jövő természetes képviselőiként emlegetik. Ez jó hír, de mi a helyzet a család többi tagjával? Hogyan tud az ifjúság hatással lenni a szülőkre, nagyszülőkre? Lehet-e „fentről lefelé” helyett „lentről felfelé” tanítani a fenntarthatóságot?
A legkézenfekvőbb és leginkább működő módszer a
példamutatás. Ha egy fiatal rendszeresen kerékpárral jár iskolába vagy munkába,
szemetet szelektál, kevesebb húst eszik, vagy saját kulacsot hord, az
előbb-utóbb feltűnik a környezetének.
A szülők és nagyszülők gyakran büszkék
gyermekeik felelősségteljes döntéseire, és hajlamosabbak megfontolni azokat, ha
azt látják, azok nemcsak „divathóbortok”, hanem valóban átgondolt, következetes
szokások.
Fontos, hogy a fenntarthatóságról szóló beszélgetések ne
kioktató hangnemben történjenek. A szülők és nagyszülők gyakran úgy érezhetik,
hogy a fiatalok „jobban tudják”, ami védekező hozzáállást szülhet. Ehelyett
hasznosabb lehet kérdéseket feltenni: „Te mit gondolsz a szelektív hulladékgyűjtésről?”, „Szerinted miért lett olyan drága az energia?” – ezek a
nyitott kérdések elindíthatják a párbeszédet, és teret adnak a kölcsönös
tanulásnak.
Közös élmény
A nagyszülő és az unoka együtt ültethet fűszernövényeket az erkélyen, vagy készíthet
házi tisztítószert narancshéjból és ecetből, míg a szülők bevonhatók egy közös
„nem vásárolunk újat” kihívásba. Az ilyen tevékenységek játékossá és
szeretettelivé teszik a tanulást.

Része volt az életüknek
Érdekes módon a fenntarthatóság számos eleme már korábban is
jelen volt a szüleink, nagyszüleink életében – csak más néven. A „javítsd meg,
ne dobd ki”-szemlélet, az otthon főzés, a szezonális alapanyagok használata, a
takarékosság – mind olyan szokások, amelyek a múltból ismerősek lehetnek. A
fiatalok egyik leghatékonyabb eszköze az lehet, ha rámutatnak: „Amit ti
csináltatok régen, az pont ilyen zöld volt.” Ez nemcsak kapcsolatot teremt a
generációk között, hanem tiszteletet is közvetít.
Digitális infóhalmaz
A fenntarthatóság gyakran digitális tájékozódást is igényel
– applikációk, weboldalak, közösségi csoportok segítenek a környezettudatos
döntések meghozatalában. A fiatalok itt hatalmas előnyben vannak, és ezt az
előnyt megoszthatják.
Megmutathatják a nagyinak, hogyan lehet receptet keresni
maradékmentéshez, vagy segíthetnek anyának letölteni egy zöld bolt térképet. Ez
az együttműködés nemcsak hasznos, de erősíti a családi köteléket is.
A változáshoz idő kell
A régi szokásokat nem lehet
egyik napról a másikra lecserélni, és nem is biztos, hogy minden próbálkozás
azonnali sikert hoz. De minden apró lépés számít. Egy komposztáló kihelyezése,
egy újratáska rendszeres használata, vagy az első növényi tej kipróbálása már
elindíthat egy úton. És ha mindezt szeretettel, türelemmel és együttérzéssel
tesszük, a fenntarthatóság nemcsak elv lesz – hanem közös családi élmény.