Pókháló, szaloncukor, KFC és homokember. Ki így, ki úgy, ki ekkor, ki akkor ünnepel a nagyvilágban. Ám arra már egyre többen rájöttek, hogy mindez az együttlétektől lesz szép. A varázslat körbelengi ezt az időszakot, de csak akkor, ha mi tartjuk azt a pálcát a kezünkben.
A karácsonyfa, a szaloncukor, a bejgli, a töltött
káposzta, a halászlé, a mézeskalács a magyarországi ünnepi szokáskör szerves
részei, csakúgy, mint a 24-ei ajándékozás, vagy előtte a díszek, dekorációk
készítése.
Rengeteg olyan hagyományunk van, amely méltatlanul háttérbe szorult,
többek között a karácsonyi éneklés, a pásztorjárás, de ma már egyre inkább a betlehemezés
is. Fontos lenne ápolni ezeket, illetve akár új – családon belüli – szokásokat
beépíteni az életünkbe.
Nem feltétlenül azért, hogy ihletet adjunk ehhez, de
körülnéztünk a nagyvilágban, s kiemeltünk néhány érdekes szokást a határainkon
túlról.
Kezdjük a szomszédban. A horvát fővárosban, Zágrábban minden
évben kiállítanak hármat-négyet az ország legnagyobb és legszebb fenyőfáiból. Ugyan a háború miatt most nehéz elképzelni, hogy az ünnepek ugyanúgy zajanak, mint általában, de azért ezt is nézzük meg.
A
pravoszláv Ukrajnában a Julianus-naptárt használják, így ott a karácsonyt
január 7-én ünneplik, a karácsonyfát a népi hagyomány szerint szerencsét hozó
igazi pókokkal és pókhálóval ékesítik, a meglepetéseket pedig szilveszterkor
adják egymásnak. Hasonló a helyzet Oroszországban is, ahol a kék ruhás Gyed
Moroz, azaz Fagy Apó január első napján érkezik meg ajándékokkal megpakolt
trojkáján.
Az egyik legkedvesebb karácsonyi hagyományt Csehországban
ápolják, ahol aprólékos, megalkuvást nem tűrő munkával közel egy hónapig
készítik azokat a különleges süteményeket, amelyeket aztán a közös ünnepi
lakomán a család tragikus hirtelenséggel fal fel. Ugyancsak érdekes a következő cseh
népszokás:
A hajadon hölgyek szenteste az egyik cipőjüket a bejárati ajtó
felé hajítják. Ha a sarka néz az ajtó felé, akkor az illetőnek jövőre nem
ajánlatos férjhez mennie, ha viszont az orra, akkor jobban teszi, ha készül a házaséletre.
A rendkívül vallásos Lengyelországban a 12 apostol tiszteletére 12 fogásos vacsorával
készülnek, amit egy vékony, Jézus születését, testét jelképező ostya
megtörésével kezdenek, és ami ezek mellett kifejezetten szép hagyománynak
tűnik: egy ráadás terítéket tesznek az asztalra, ha netán betoppanna egy
magányos utazó.
Németországban – meg se próbálják kimondani – a Weihnachtsmann,
azaz Karácsonyapó teszi az ajándékokat a fa alá.
Amelyet először éppen a
németek kezdtek el díszíteni még a XV–XVI. században, hogy aztán ez a szokás
szépen lassan meghódítsa a világot. Akkoriban többnyire almával,
kukoricafüzérekkel, dióval és mézeskaláccsal díszítették a fenyőket.
Ez azt is
jelenti, hogy a németeknek köszönhetjük a világítani sehogy sem akaró égősorok
körüli hercehurcát, a fa véget nem érő faragását, míg végre valahára hajlandó
beleférni a tartótalpba, na meg persze – félre a tréfával! – az üres
szaloncukros csomagokat...
Spanyolországban januárban hozzák a meglepetéseket a napkeleti
bölcsek (Los Reyes Magos), karácsonykor pedig az évente megrendezett ünnepi
lottón teszik próbára a szerencséjüket az Ibériai-félszigeten. Szinte mindenki vásárol
egy szelvényt, ami nem is meglepő, ha hozzátesszük, hogy például a 2020-as
számhúzás főnyereménye átszámítva nagyjából másfél milliárd forint.
Egy másik
dél-európai országban, Itáliában is később érkeznek az ajándékok, amiket egy
Befana nevű boszorka hoz. A jó gyerekek tisztára mosott, ablakba kikészített
zoknikba kapják az apró különlegességet, a rosszak pedig a szenet.
Európát hátrahagyva Japán felé vesszük az irányt, ahol az
amerikai gyorsétteremlánc – nem félreértés! –, a Kentucky Fried Chicken
finomságaival ünnepelnek. Ez pedig olyannyira komoly, hogy ha valaki tényleg a
Harland Henders-féle csirkéből szeretne falatozni, akkor bizony jó, ha már két
hónappal karácsony előtt leadja a rendelését a KFC-nél.
Ausztráliában karácsonykor nyár van, így hó híján
homokembert építenek, hol máshol, mint a tengerparton, hiszen a legtöbben
szörfözéssel töltik az ünnepeket. Kínában színes papírba csomagolt almával lepik
meg egymást, a Fülöp-szigeteken már szeptemberben elkezdik a világ leghosszabb
ünnepi készülődését, Venezuela fővárosában pedig az autók elől lezárt utcákon,
görkorcsolyával gurulnak a karácsonyi misére.
Milyen különleges, milyen sokszínű, ugye?! Sorolhatnánk
még, de tudják mit, inkább koncentráljunk arra, hogy idén is emlékezetes legyen
a karácsonyunk.
Régi szokásokkal vagy esetleg újakkal fűszerezve, szeretetben,
sok közös készülődéssel, nevetéssel. És ne feledjék: az igazi varázslathoz önök
kellenek, no meg az a képzeletbeli pálca a kezükben.
Boldog, meghitt karácsonyt kívánunk!
Fotók: 123RF