Solastalgia – A klímaváltozás siratása

Ha bosszús vagy amiatt, hogy a házad mögötti tó már nem fagy be télen, ha mély szomorúsággal tölt el, hogy a kedvenc túraútvonalad már nem nyújtja ugyanazt a lenyűgöző látványt a klímaváltozás hatásai miatt, mint régen. Ezt a változás miatti elégedetlenséget és szorongást hívják solasztalgiának.

Ne keresd! A solasztalgia szót még nem találod meg a szótárban. Ettől függetlenül a pszichológia és más mentálhigiénés szakmák már gyakran használják. Az elnevezés első része a "solace" szóból ered, ami vigaszt jelent, és arra utal, hogy sok ember számára a természet jelent megnyugvást, hiszen biológiailag arra vagyunk programozva, hogy több időt töltsünk a szabadban, mint a négy fal között.

A szó végi "algia" görög eredetű, és érzelmi vagy egzisztenciális szenvedést jelent – hasonlóan a "nosztalgikus" szóhoz, ami olyan, múltbeli események iránt érzett érzelmeket takar, amelyek már nem érhetők el a jelenben.

A solasztalgia tehát egyfajta depresszióként értelmezhető, ami akkor jelentkezik, amikor valaki úgy érzi, hogy a nyugalmát megzavarja a környezetében bekövetkező változás – márpedig ennek oka gyakran maga a klímaváltozás.

A solasztalgia forrása lehet, ha a szüleink háza közelében lévő tó, amin gyerekként telente mindig csúszkáltunk, a globális felszíni hőmérséklet emelkedése miatt már nem fagy be. De a solasztalgiát válthat ki az is, hogy már nem tapasztalhatjuk meg a fehér karácsony szépségét – aminek szintén a klímaváltozás az oka.

Gyászoljuk, ami elveszett

Tekintettel arra, hogy a solasztalgia egy relatíve új fogalom, a szakemberek még dolgoznak azon, hogy azonosítsák a tüneteit. De annyit már tudnak, hogy nagyon hasonló ahhoz, mint amikor az ember gyászol.

A leggyakoribb szimptómák közé tartozik a düh, a krónikus fáradtság, az alvási nehézségek, a kétségbeesés, a stressz és a bűntudat amiatt, hogy saját cselekedeteik hogyan hatottak a környezetükre.

A solasztalgia jellemzően krónikus jelenség, különösen azért, mert az érintetek nem tudják könnyen orvosolni az azt kiváltó okokat. A megküzdés egyik legnehezebb eleme pedig éppen ez a tehetetlenség: azok, akik solasztalgiában szenvednek, úgy érezhetik, hogy erőfeszítéseik a klímaváltozás elleni küzdelemben teljesen súlytalanok.

Remény kell!

Ha azonban az érintettek képesek átalakítani gondolkodásukat, és felismerik, hogy erőfeszítéseik a maguk szintjén hoznak változást, az segíthet enyhíteni a szorongást, és visszanyerni a kontrollt azon dolgok felett, amelyek a rossz érzésekért felelősek.

Valóban nem tehetünk semmit azért, hogy megakadályozzunk egy tornádót vagy egy erdőtüzet abban, hogy elpusztítsa otthonainkat – de a klímaváltozás elleni igenis felléphetünk proaktívan.

És minden ilyen lépés, minden apró eredmény segít csökkenteni a solasztalgia előfordulásának valószínűségét.

Fotó: 123RF

Életmód

Solastalgia – A klímaváltozás siratása

NSzM

Gyászoljuk, ami elveszett

Remény kell!

További cikkek

Otthon

Életmód

Otthon