Sikersztori

Ironikus grafikáival tükröt tart elénk, miközben ő egy tágas
tetőtérből tartja szemmel a budai oldalt. Utazásról, költözésről és a megtalált
otthonról beszélgettem vele és feleségével, Ildikóval.

Hosszú évekig a főváros pesti oldalának számos
kerületében laktatok. Miként találtatok rá jelenlegi otthonotokra és mi
tetszett meg a budai környékben? 

Az utca, ahol lakunk, zöld és
csendes, de a sarkon túl lüktet a város. Jól ismertük ezt a 11. kerületi környéket,
ami évről-évre egyre izgalmasabb, kellemesebb hely többek közt a Bartók Boulevard Egyesület
jóvoltából. Idővel mi is az egyesület tagjai és a lokálpatrióta közösségépítés
hívei lettünk. &nbsp;

Három éve költöztünk ide, elég kalandosan: a covid járvány alatt, amikor mindenki bezárkózott. Azonnal megtetszett ez a jól megtervezett kilencvenes évekbeli tetőtér, nagy közösségi terekkel, intim zugokkal és terasszal, ahol még kertészkedni is lehet.

A lakást sok ötlettel a saját ízlésetek szerint
alakítottátok. Vannak-e kedvenc redesign megoldásaitok, bútordarabjaitok? 

Nem sok időnk volt a felújításokra
beköltözés előtt, de szerencsére falakat mozgatni nem kellett.

A konyha teljes
felújításon esett át, a járólapokat mindenütt műgyantával öntöttük le, a felső
szinten pedig a padlócsere helyett a festés mellett döntöttünk.

A nappali régi
kopott-törött hajópadlójához sem nyúltunk, mert tetszik a kopottas kinézete,
ahogy a lakásban lévő faburkolatoké, lépcsőké, gerendáké is.

 Bútoraink
nagy része használt darab,
igyekszünk minél kevesebb újat venni!

Szeretünk lomtalanításokon vadászni,
járunk piacokra és olyan izgalmas helyekre, mint az Artkraft Loftdesign, ahonnan
a nappali óriási komódja való.

Kedveljük a színeset, a régit, a nem tökéleteset,
vagyis az eklektikus berendezést, amelyek darabjai első látásra nem feltétlenül
illenek össze, de aztán mégis összeáll a harmónia.

Imádjuk növényeket is, minden mennyiségben!
Vannak, amelyeket még az első közös lakásunkból valók, vagy amiket a
szomszédoktól kaptunk sok évvel ezelőtt: mindegyiknek története van!

Marcus Kenyában nőtt fel, Angliában tanult, míg Ildikó
angoltanárként a vajdaságból Londonba került, ahonnan együtt költöztetek
Budapestre. Mit jelent két világpolgárnak az otthon? 

Két gyermekünk érkezése előtt sokat utaztunk, legfőképpen Észak-
és Kelet Afrikában, Ázsiában és a Közel-Keleten olyan helyekre, ahol akkor még
nem voltak kitaposott turistautak. 

 Mindegyiknek megvolt a
maga sármja és mindenhol sokat tanultunk a környezetünktől és a
környezetünkről.

Bárhol találkozunk velük, Marcus grafikáinak, festményeinek
stílusa azonnal felismerhető. Honnan ered benne a művészi véna és hol láthatjuk
munkáit aktuálisan? 

Marcus nem művészi családból
származik, apja agrármérnökként került Kenyába, édesanyja matematikát és kémiát
oktatott.

Kenyában töltött gyermekkorában az afrikai művészek és kézművesek
színvilága és leleményes alkotói hozzáállása formálta vizuális világát.

Már tinédzserkorában
nyilvánvaló volt számára, hogy ebben a közegben érzi jól magát, így 15 évesen
otthagyta az angol bentlakásos iskolát, hogy művészeti szakgimnáziumba iratkozzon.


Utána a szobrászatot választotta, majd mikor Magyarországra költözött, elkezdte
festeni a várost és megszerette ezt a kifejezési formát.

Vannak olyan művei,
amelyeken hónapokig dolgozik, mert nagyon részletgazdagok - akvarellel fest, de
nem a szokványos akvarell-technikával - és van olyan, ami 1-2 nap alatt lett
kész, sőt olyan is, ami a helyszínen születik. Időnként szobrokat is készít,
leginkább hulladékanyagokból. 

Ebben az évben Dél-Koreában volt nagyszabású
kiállítása, harminc Budapestet ábrázoló festményével.

Illusztrációi fellelhetőek
különféle magazinokban, festményeit számos ismert hazai és külföldi bárban, kávézóban
vagy galériában állítja ki rendszeresen.

Nyomataival – melyek közvetlenül tőle
is megrendelhetők - a nagyváros hangulatát bárki magával viheti saját otthonába!

marcusgoldson_1_0.jpg

Vizitkártya: Budapesti tetők felett

A jókedvű közös varró-tanfolyamon gyerekek és felnőtteknek
merülnek el a textiltervezés rejtelmeiben, elkészítve a karácsonyra szánt ajándékokat
is. 

Ezúttal Farkas Bori textiltervező és Palyov
Péter&nbsp;festőművész otthonában hagytam a <a href="https://alkotoenergia.hu/sikersztori/vizitkartya-budapesti-tetok-felett-2">vizitkártyámat</a>.

A romantikus Bükkös patak partján, szobrokkal teli
kertben éltek. Mit tudhatunk e különleges helyről, ami egy művészcsalád élő múltja
és jelene?

A családi birtokot még nagyszüleim vásárolták az 1930-as
évek végén. Azóta már a negyedik generáció él itt együtt.

Szüleim, Rákossy
Anikó festőművész és Farkas Ádám Kossuth-díjas szobrászművésszel és Róza lányommal
együtt, de külön háztartásban élünk.

A birtok fő épületéhez öt éve építettük
hozzá a saját kis házrészünket. Bennünket inspirál ez a családi közeg, miközben
városunk is nagy hatással van ránk, főleg Peti tájképein köszön vissza. 

"Szentendre
nekem az életem – a felmenőktől kezdve a munkámon át a barátokig minden ideköt."

Minden szempontból zseniális hely! Jó a fekvése, gyönyörű a belvárosa, rengeteg
művész él itt, és pezseg az élet.&nbsp;

Otthonotok kialakításában mely részletek tükrözik saját
ízléseteket? Vannak-e kedvenc redesign megoldásaitok a berendezésben? 

Célunk volt, hogy életterünk stílusában alkalmazkodjon a
régi tornácos házhoz. Ebben segített Panyi Ottó építész barátunk, aki kiváló
munkát végzett. Ligetes kertünk és teraszunk az otthon szerves része, egy külső
műterem.

Fontos, hogy kényelmesen elférjünk a rengeteg növényünkkel is, hiszen szeretjük
a dzsungel-hatást. Bútoraink jó része megörökölt, vagy lomizott, amiket Peti
gyönyörűen felújított.

"Sőt, munkáim
is a tér szerves alkotórészei: az egyedi faliképek, táskák, asztali futók,
ágytakarók, párnák és minden, ami egy lakásban elképzelhető textilből készült."

Minden anyagmaradékot
feldolgozok termékeimben, kedveltek pachwork munkáim.

Hogy született meg a <a href="http://houseofart.hu/">„House of Art”</a> ötlete, miközben két
különböző alkotómunkát működtettek egy fedél alatt?

Mivel kis helyen élünk, gyakori kérdés hogyan tudjuk
összeegyeztetni a magánéletünket a workshopok és műhelyvásárok jövés-menésével.

Rendszeresen tartok workshopokat, hetente jönnek hozzánk alkotni és nyáron
gyerek művészeti táborokat is szervezünk. Fontos számunkra a közösségi lét, a
közösség- teremtés.

"Küldetésünk, hogy kapcsolódni tudjanak a művészetet
szerető, alkotni vágyó emberek egy meghitt, otthonos térben."

Ez egy hiányt pótló
tevékenység a mai elhidegült világunkban.

Honnan ered bennetek a művészi véna és mi ad folyamatos inspirációt
a pályátok során?

A művészi véna nálam genetikailag
kódolt. A nagymamám grafikusként dolgozott – ő illusztrálta többek közt a
Pöttyös Panni könyveket és a Mosó Masa mosodáját.

Szüleim műtermében nőttünk
fel testvéremmel, Farkas Zsófi szobrászművésszel. A „textilezést” otthon,
mellettük kezdtem el – takarókat, babákat és faliképeket varrtam nekik.&nbsp;

Időközben
elvégeztem az Iparművészeti Egyetem művészeti menedzser szakát, amely tudás
nagyon jól jött később a Kortárs Művészeti Piac (KOMP) megszervezéséhez.

Petinél más a helyzet, nála egyszer csak berobbant ez a
"gén". Magától talált rá a saját útjára és hangjára a festészetben. 2007
óta egy nap nem telik el anélkül, hogy ne festene, leginkább az
impresszionisták ihletik.

 Témáit Szentendre utcáiból meríti, melyek struktúrája,
fényei-árnyékai és a színek tónusai harmóniába rendeződnek festményein. Szentendre,
Amszterdam, Berlin hangulata hol absztraktba fordulva, hol hagyományos plan-air-tájképként
tükröződik vásznain, izgalmas olaj, akril, sőt textilrétegekben. 

Rendszeres
kiállítója a Szentendre Éjjel-nappal fesztiválnak, a város galériáinak, művész
kávézóinak és éttermeinek.

Kiknek ajánljátok az egyedi táskákat és a varró
foglalkozásokat?&nbsp;

Ajánljuk a varró és
festőworkshopjainkat mindenkinek, akit érdekel az alkotás folyamata, a technikák,
vagy csak inspirálódni szeretne. Minden foglalkozás után saját, egyedi
tervezésű táskával, festménnyel és nagy adag sikerélménnyel térnek haza a
résztvevők.

Hol találkozhatunk legközelebb veletek és műveitekkel?

Karácsonyi Műhelyvásár advent idején több ízben lesz nálunk,
december 15-16-án is. Egy rendhagyó divatbemutatón is szerepelnek táskáink Bagdi
Kata textiltervezővel, december 10-én 16 órakor a szentendrei Folt kávézóban.

 Találkozzunk
ott és koccintsunk a boldog, békés ünnepekre mindnyájan!

2_Szentendreihouseofart_Insta_dec.JPG

Vizitkártya: Szentendrei „House of Art”

Egy dunai szigeten élni paradicsomi állapot,
de komoly logisztikát is igénylő életmód. Mikor találtatok rá jelenlegi otthonotokra
és mi tetszett meg Szigetmonostorban? 

A Képzőművészeti Egyetem utolsó évében eldöntöttük
férjemmel, hogy vége az albérletes időszaknak. Mindig fontos volt számunkra a
természet, így Budapest környékén kezdtünk bolyongani a kis Trabantunkkal.

Olyan otthonnak való helyet kerestünk, ahol
műtermet is ki lehet alakítani és ahonnan a nagyváros sincs messze. Így
sikerült rábukkanni 1992 telén a Szentendrei-szigeten egy kis házra, ami
szerelem volt első látásra.

Eleinte úgy éreztük, mintha egy nyaralóhelyen
laknánk, de több évtized távlatából megtanultuk reálisan látni ezt a helyet: a
tömegközlekedés hiányát, az állandó kompozást, a Duna vízszintjének változását.

Kiköltözésünk után a barátok eleinte látogatóba jöttek, majd többen itt
ragadtak, mert megfogta őket a hely varázsa. Egy fantasztikus, egymást segítő
szellemi-, művészeti-, spirituális közösség alakult ki, ami részben még most is
működik.

Kapcsolatotok a
házatokkal immár 35 éves és a családdal rugalmasan változtak a terek is.
Miként tükrözik ízléseteket, saját kezetek munkáját? 

Lassan, hosszú évek alatt tudtuk csak
újítgatni a házat, ahogy a pénztárcánk engedte. Eleinte egy szobában laktunk gyerekünkkel
hárman, a nagyszülőktől örökölt és az általunk gyártott bútorok közt.

 Sokszor
azt vettük észre, hogy nem is baj, ha nem volt pénz egy-egy ötletre, mert kis idővel
már egy még jobb elrendezést gondoltunk ki.

Szerencsések vagyunk, mert meg
tudjuk tervezni mi a jó nekünk és sok dolgot el is tudunk készíteni mi, magunk.

A lakásban sok a párom által készített lakberendezési elem: ilyen a konyhasziget
fölötti elszívó és az előszobaszekrénybe beépített oszlop, ami egy pályázatra
készült makett része.

Vagy a fürdőszoba kialakítása és a kicsi télikertből
átalakított játszószoba, ami idővel szülői hálóvá alakult. A házunknak
nincsenek alapjai - mint itt a régiek közül egynek sem – de a klíma szempontjából
mégis zseniális az „egy sor tégla, egy sor vályog” technikának köszönhetően.

A
házban két restaurátor műhely is helyet kapott. Mit jelent számodra az itthon
végzett alkotómunka és mi az, ami inspirálja új ötleteidet?

A régi lakrészünket szobrász-restaurátor
férjem műtermévé alakítottuk és lett még egy tér, ami az én kis kuckóm. Ahol a
foteleket öltöztetem, ahol gondolkozom, rajzolgatok, terveket szövögetek a most
már kereskedelmi mennyiségű alapanyagaim és régi tárgyaim társaságában. 

Amikből
folyton kitalálok valamit, átalakítom, hasznossá teszem őket. Tele vagyok olyan
ötletekkel, amiktől még különlegesebbek lesznek a bútoraim, így azt hiszem,
hogy egy adag lelkesedést is kap az, aki velem készítteti a foteljét!

Az otthonunk és a bútoraim egyaránt eklektikusak,
mert a változó trendek helyett ez a stílus tetszik nekem. A lakásban a sok kis
lámpa meleg fénye, a textilek színei és puha tapintása, a színes poharakon
vándorló napfény, a nyugalmat adó illatok: ezek a fontos részletek inspirálnak
a munkámban is!

Kiknek
ajánlod az általad felújított bútorokat? Lehet-e tudni, hogy milyen személyiségekhez
kerülnek a megvásárolt fotelok? 

A foteljeim nem illenek mindenkihez.
Az a tapasztalatom, hogy csak színes, egyedi ötletekre nyitott egyéniségeknek
valók.

Azoknak, akik meg akarnak őrizni valamit a régi világból: a nagymamánál,
nagypapánál töltött hangulatból, ugyanakkor hozzá szeretnék adni a saját maguk
stílusát, ízlését is.

Illetve azoknak, akik nem egy sorozatgyártott
bútordarabra vágynak, hanem valami olyasmire, aminek a tervezésében ők maguk is
részt vehetnek, ami megalkuvás nélkül a sajátjuk.

Az eddigi munkáim igazán
különleges emberekhez kerültek, legtöbbjükkel ma is tartjuk a kapcsolatot. Örülök,
hogy megismerhettem őket és álomfoteljeim otthonra találtak náluk.

357715851_650179823810930_2871719126238987060_n.jpg

Vizitkártya: Fotelok, fazonoknak

Otthon

A
szecessziós műemlék házban található lakás több átalakuláson keresztül,
kalandos fordulatokkal nyerte el végső formáját. Miként lett kétszer is a tiéd
saját budai otthonod?

1997-ben
egy Express hirdetés alapján jöttem el ebbe az utcába és egyből beleszerettem a
környékbe, az angolos stílusú házakba. Még aznap ajánlatot tettem a lakásra,
pedig még azt sem tudtam, hogy honnan kérek majd kölcsön rá.

Megvételekor a
lakás még csak&nbsp; egyszemélyes volt, ebből
nőtte ki magát a mai nyolctagú családom lakhelyévé, ami három lakás
egybenyitva.

2000-ben beépítettem hozzá a tetőteret, amikor a gyerekek
születtek, majd 2005-ben sírva mentem el innen, amikor el kellett adnunk az
otthonunk, mert Angliába költöztünk.

Tíz évre rá nagyot dobbant a szívem, amikor
egy ingatlanhirdetésen észrevettem, hogy újra eladó a régi lakásom és
visszavásároltam az addigra már háromszorosára bővített otthont.

Lakberendezői
vénával alakítottad ki az otthon miliőjét, a terek funkcióit. Melyek lettek a
kedvenc redesign megoldásaitok, bútordarabjaitok?

&nbsp;2015-ben az addigra már
nyolcfős mozaik családunk lakóterét pillangó alakúra képzeltem el, ahol az
egyik szárnyban az én három nagy gyerekem, a másikban a férjem három kis
gyereke lakik, középen mi és a közös terek helyezkednek el. A lakást végül ezek szerint kiviteleztük.

Számomra
minden bútor egy-egy emléket képvisel, nagyon nehezen válok meg néha még a
divatjamúlt daraboktól is, ezért inkább átfestem, vagy új funkcióval látom el
őket.

Ezt hívom játékos lakberendezésnek. A régi darabokkal - úgy gondolom-,szabadon lehet kísérletezni. Van például koloniál bútorom, ahol a csavart
oszlopok autófénnyel lettek átfestve, de van kívül ezüstre és belül rózsaszínre
festett „Rocker Barbie” szekrényem is.

Sokat
utazó, világlátott emberként az életmódod tükröződik környezetedben. Honnan
ered benned Afrika és az ott élők iránti szeretet, segítőkészség, mely mára a
hivatásoddá vált? 

Kétségtelenül
a legnagyobb hatást Afrika tette rám. Így nem véletlen, hogy különleges afrikai
műtárgyak - dogon ajtók, maszkok - és emléktárgyak vannak a lakásban. Ezeknek a
mély, földszínű barnaságát bolondítják meg az időnként előbukkanó színes
afrikai anyagok, szőnyegek.

1995-ben jártam először Afrikában, amibe már azelőtt szerelmes
voltam, hogy ráléptem volna a kontinens földjére. Egyetemista voltam, amikor
egy nomád, hátizsákos túra keretein belül, hat hétig utaztam Malawitól
Zimbabwéig.

Az utazásból szenvedély lett, mely e távoli kultúra és az ott élő
emberek megismeréséhez, a feléjük irányuló empátiához vezetett. A túrát még
több utazás követte, majd a bennem erősödő segíteni akarás szívügyemmé válva egy
<a href="https://kozelafrikahoz.hu/">alapítvány létrehozásában</a> csúcsosodott ki.

A „Közel Afrikához” alapítványunkat olyan sikeres magánemberek alkotják
és működtetik, akik elkötelezettek abban, hogy valamit visszaadjanak a világnak
abból, amit kaptak.

A munkánkat pedig olyan lelkes önkéntescsapat segíti, akik
nélkül nem lehetnénk azok, akik vagyunk. Nagyszerű érzés egy ilyen csapat
tagjának lenni, akik mind önzetlen, nyitott szívű emberek.

Mesélnél
arról a redesign projektről, amit a „megszínesített” farmerruházat képvisel? Milyen
ügyet segít, aki megvásárolja ezeket az egyedi ruhadarabokat?

A „Hint of Africa”, egy afrikai design
az afrikai nőkért, melynek teljes bevételét
az afrikai nők megsegítésére fordítjuk, így bárki hozzájárulhat ahhoz, hogy
méltóbb életet élhessenek.

Márkánk elkötelezett abban, hogy egyedülálló afrikai
stílusú, újrahasznosított ruhákat kínáljon egész Magyarországon. Elhozzuk
hazánkba a kontinens gazdag, színpompás textíliáit, melyeket felvéve bárki
úgy érezheti, hogy elrepítettük Afrikába.

 Célunk, hogy a kész termékek
mellett, bármely régi ruhadarabot újjá tudjunk varázsolni egy kis afrikai
anyaggal fűszerezve. Személyesen kutatom fel és hozom haza a textíliákat
afrikai útjaim során. 

A „Hint of Africa”
nemcsak egy design, vagy egy szenvedély, hanem egy út ahhoz, hogy létrehozzuk
az afrikai nők számára a Remény Házát, a „House of Hope”-ot.

A Hint of Africa
sikere, ennek a nőközpontnak is a sikere, ugyanis minden eladott termék ára
hozzájárul a ház felépítéséhez, létrehozásához. Egy nőközpontot hozunk létre,
ami biztonságot és lehetőséget ad majd az erőszak és a gyermekházasságok elől
menekülő lányoknak.

Mert legyen az saját gyermekem, vagy épp egy afrikai -
számomra mások inspirálása okozza a legnagyobb örömet!

DSC_0343.JPG

Vizitkártya: Közel Afrikához

A helyi vöröskőből 1933-ban épült Polniczky-villát annó saját
gyermekeire – Annára és Lipótra – íratta a családfő. Majd közel száz év
elteltével, a szebb napokat látott épület az idős Anci nénitől a legjobb
kezekbe került, a sokoldalú iparművész - mérnök házaspár személyében.

Seller
Orsolya textilművész-tulajdonossal beszélgettem eklektikus villájuk kertjében.

Régóta a Balaton szerelmesei vagytok. Miként lett tiétek
a villa, melyről a helyi értéktár is őriz dokumentumokat? 

Káptalanfüred egy szerencsés és
egyben csodálatos találkozás. A férjem, Balázs családjának volt ott egy háza,
ahol a nyarakat töltöttük a gyerekekkel. Akkor még nem tudtuk, mennyire
fantasztikus tud lenni télen is a Balaton.

Ez a pompás kis villa nyolc éve lett a miénk. Futás közben
láttam meg az eladó táblát, azonnal felhívtam a számot, és egy hét múlva
aláírtuk a szerződést.

Bontandónak ítélték a házat, és valóban nem volt túl jó
állapotban, de megmentettük.

Családilag dolgoztunk rajta, mesteremberek nélkül,
pedig még a falakat is össze kellett húzni egy speciális technikával, mert
kifelé dőltek. &nbsp;

Az értékmentő felújítást nem csak megterveztétek, de
magatok kiviteleztétek. Melyek a kedvenc redesign megoldásaitok a házban,
valamint a kertben kialakított „Contans Random Cafe” intézményben?

A belső falak közül sokat
kibontottunk, áthelyeztünk nyílászárókat, a régi sufni helyére egy vasúti
talpfából épült teraszt épített Balázs a gyerekekkel. Így a konyhából csak egy
pár lépés és a kertben tudunk reggelizni.

Persze a nappalit egybenyitottuk az
akkor még egészen aprócska konyhával.

Tulajdonképpen semmit nem dobtunk ki,
szinte minden régi bútor és tárgy új külsőt kapott, a családdal és a
barátainkkal együtt festegettünk, kárpitoztunk.

A konyhapult például a régi fal
tetejére épült. A pincében talált fiókos szekrényke lett a tálalónk, aminek
minden darabját újra kellett faragni. A fészer gerendáiból franciaágy készült.
Kézi fúrógépből olvasólámpa alakult.

A kert alsó részén tavaly épült kávézóban szintén arra
törekedtünk, hogy a meglévő anyagainknak és tárgyainknak adjunk új életet. 

Az
építéshez is csak bontott gerendákat és téglákat használtunk. A szemben lévő
villa bontásából kapott ablakból lett az egyik fal, egy UAZ lökhárítójából a
pult eleje.

A pohártartó forrasztott réz vízvezeték csövekből állt össze.

Sokan ismerhetik munkásságod az egyedi öltözéket képviselő
„Barackruha” divatmárkád kapcsán. Honnan ered a művészi vénád? 

A textilekhez való vonzódásom
velem született. Már egész kicsi koromtól hímeztem, kötöttem, horgoltam.
Nagymamánk mozgott otthonosan ebben a világban, valószínűleg tőle ragadt ránk e
képesség a testvéremmel, aki a jelmezek világába keveredett.

Az egyetem befejezése után a barátnőmmel azonnal megnyertünk
egy pályázatot, aminek köszönhetően létrejött a saját ruhamárkánk. 

Egyedi
darabokat készítettünk, megrendelésre is dolgoztunk és majdnem húsz évig tudtuk
üzemeltetni a kis boltunkat.

 Hihetetlen és hősies időszak volt a gyerekek
mellett mindezt végig csinálni. Mind a négy gyerek jó sok időt töltött a
szabászasztalon a hordozóban, amíg terveztünk, szabtunk, varrtunk. 

Változatos művészi utadat járva melyik irány és anyag a mostani
kedvenced? Miképp hozod össze a szabad alkotást és a nagycsaláddal járó
feladatokat?

A tervezést végül a tanítás
kedvéért hagytam abba. Nagyon felemelő volt a lehetőség, hogy gyerekeknek
taníthatok textilekkel kapcsolatos technikákat, így azzal foglalkozhatok, amit
a legjobban szeretek csinálni és ez talán másoknak is ad valamit. 

Közben foglalkoztam kicsit a bábok
világával, műanyag szálakból kialakított struktúrákkal kísérleteztem.
Mostanában leginkább a 3D nyomtatás ruházati felhasználásán dolgozom.

Most, hogy már nem tanítok és a gyerekeim is egyre nagyobbak
teljes lendülettel vethetem bele magam otthonteremtő tárgyak létrehozásába és
az új hobbim a vendéglátás komolyabb megismerésébe.

Mit ad nektek ez a tóparti második otthon, ami a nagy
sikerű kerti kávézó révén egy nyitott birtok is egyben?

Ez a balatoni ház az életünk szerves része lett. 

A kert a
maga gondozatlanságában tökéletes, a&nbsp; fák
és a rajtuk élő állatok olyan különleges gyógyító energiát sugároznak, hogy már
nem tudjuk elképzelni az életet nélküle.

Minden erőnkkel azon dolgozunk ezzel a
szép nagy családdal és a barátainkkal, hogy minél jobban megtartsuk az eredeti
állapotából azt, ami megtartható…&nbsp; Hogy
még jó sokáig tudja ezt az örömet okozni nekünk és a villa nyári bérlőinek. Sőt,
a kerti kávézóba érkező vendégek is ízelítőt kaphatnak ebből a békebeli,
balatoni hangulatból. 

DSC_0407_resize.JPG

Vizitkártya: A káptalani konstans villa  

Ajánló

A Szentendrei
Lakástárlat sztorija következik, balatoni tájképpel.

A történet Musza Györgyi és férje, Nagy Sándor
szentendrei képkeretező műhelyében kezdődött 14 éve. Györgyit kérdezem a
Lakástárlat ötletének születéséről és kezdeti éveiről.

"Az NS-keret Képkeretező műhely-és Művészbolt immár 32
éve üzemel a szentendrei belvárosban. Ezek alatt az évek alatt nagyon sok
művésszel ismerkedtünk meg – Szentendréről és Budapestről egyaránt –, sokakkal
már több évtizedes barátság köt össze. Gyakran beszélgetünk bemutatkozási
lehetőségekről, annak hiányáról, gyűjtők, művészetpártolók, érdeklődők
megtalálásáról.

Egy ilyen diskurzuson pattant ki a szikra: vigyük a művészetet,
a művészt házhoz, így teremtsünk lehetőséget nekik a bemutatkozásra.

Azóta lassan 100 lakástárlatot tartottunk
szentendrei, budapesti, balatoni otthonokban. Innen is köszönjük ezt a
házigazdáknak."

Miként foglalnád össze a lokálpatrióta művészetpártoló
lakástárlat misszióját? Hányan alkotjátok jelenleg a csapatot és mik a fő
tevékenységeitek?

Hárman dolgozunk nap, mint nap és nagyon aktívan a
Szentendrei Lakástárlat Alapítványban. Lakástárlatokat szervezünk, Művészteát
tartunk a szentendrei Városházán, már üzemel a Lakástárlat Galéria is szintén a
szentendrei belvárosban, sőt elindítottunk egy műtárgy-webáruházat is. A
Nyitott műtermek programunkban látogatásokat szervezünk művésztelepekre,
műtermekbe.

Célunk, hogy támogatásunkkal létrejöjjön egy aktív műértő,
művészetpártoló kör, amely értékeli, megbecsüli Szentendre képzőművészeti
örökségét, támogatja a kortárs alkotókat, felkarolja a pályakezdő fiatal
művészeket.

Hogy kell elképzelni a folyamatot, míg egy otthonból
random galériát varázsoltok? Mi az egyes tagok munkamegosztása, a szervezés
sarkalatos pontjai?

A Lakástárlatok általában vasárnap délután vannak. Ezt
nagyon sok munka előzi meg, egyeztetés a házigazdákkal, művészekkel. Vizitálunk
a műtermekben, összehozzuk a művészt a házigazdával, együtt kiválasztjuk a
szobrokat, festményeket. Közösen összeállítjuk a meghívottak listáját. Egy
Lakástárlatra 40-50 műtárggyal érkezünk, előre megtervezve a helyét a házban. 

Ez
egyetlen délutánra szóló program, a művész is jelen van, tud ismerkedni, be tud
mutatkozni, sőt, a legjobb, ha ő maga mesél az alkotásairól, az alkotói
folyamatról.

De előfordul, hogy egy gyűjtőt, vagy művészettörténészt kérünk fel
a tárlat bemutatására. Falatokkal, finom borral, pezsgővel készülünk és a
házigazdák is ki szoktak tenni magukért, szívesen vesznek részt a vendéglátás
ezen részében is. Közöttünk is van munkamegosztás, hiszen sok a feladat,
mindhármunknak más a kedvence, másban vagyunk jók. Legyen az reklám, marketing,
a művészekkel való kapcsolattartás, szervezési feladatok.

Közel öt éve kiléptetek Szentendréről és a Balatonnál is
rendeztek tárlatokat. Mit tudhatunk a „Something blue” esemény koncepciójáról?
Mely alkotókat és műveiket hívtatok be a házba?

A Something blue-nál a házgazdánk kék – imádatát
szerettük volna támogatni. Immár negyedik alkalommal állítottuk ki szentendrei
kortársak remek alkotásit Tihanyban. A házigazda nagyvonalú vendéglátóként
támogatta munkánkat, és adott helyet 16 művész 60 munkájának.

A tárlatot Poják
Gregor Judit a Ferenczy Múzeumi Centrum művészeti menedzsere nyitotta meg, a
zenét Herczeg Bálint&nbsp;szolgáltatta, miközben a vendégek a finom falatok
mellé a Carassia Pincészer Friza gyöngyözőjét kortyolgatták.

Többek között
Alattyáni István, Asszonyi Tamás, Baksai József, Borbély Máté, Csikszentmihályi
Róbert, ef Zámbó István, Ezüst Zoltán, Farkas Zsófia, Georgios Tzortzoglou, Giricz Máté, Istók Bernadett ,Jávor
Piroska, Lehoczky Krisztina, Pistyur Imre és Szabó Tamás képzőművészek
alkotásai szerepeltek a lakástárlaton. Közülük a cikkben látható művek Szőke
Lili festményei és Farkas Zsófia üvegszobra.

Mik a további idei terveitek Szentendrén és a nyári Balatonnál?
Hol találkozhatunk veletek és a művészekkel?

Az idén is felbukkanunk az északi-parton, már folyik az
egyeztetés a nyári lakástárlatról. Ezalatt a szentendrei galériánkban
még látogatható Nagy Kriszta x-T festőművész tárlata.

Társszervezőként
részt veszünk Szőke Lili festőművész Víztükör című kiállításán, melynek megnyitója az ábrahámhegyi
Bernáth Aurél Galériában lesz június 29-én. Szeretettel várjuk eseményeinkre a
művészetre nyitott régi és új közönségünket!

DSC_0014.JPG

Vizitkártya: Valami kék (lakástárlat a Balatonnál)

Katát az empatikus lakberendezésről
és a tér-lélek-tan gyakorlati útmutatóiról kérdeztem.

Mennyiben
tér el a szokásos megbízásoktól, ha saját családtagjának otthonát tervezi meg a
lakberendező? Mi volt e ház kialakításának legfőbb szempontja a tér-lélek-tan
szerint?

Édesanyám gyerekkorom óta bízik az ízlésemben és arányérzékemben, ezért
mindig jószívvel engedte, hogy rendezkedjek – itt is szabad kezet adott. Ebben
a házban könnyű volt kialakítani minden helyiséget, hiszen az emberléptékű és
jól átgondolt alaprajz – ami a tér-lélek-tan szerint alapvetően meghatározza
egy otthon hangulatát – igazán belakható tereket ad.

Az ismerős, akár
gyerekkorom óta velünk élő bútorok hamar megtalálták a helyüket. A konzultációk
alatt ugyanakkor egészen más mintát követek.

"A tőlem segítséget kérőket
támogatom abban, hogy meg tudják fogalmazni, valójában mire vágynak, és közösen
találjuk ki (vagy rendezzük át) a tereiket, keressük meg az oda illő régi és új
bútorokat."

Tehát én nem helyettük tervezek, hanem együttműködünk abban, hogy szerethető
és életteli otthont teremtsünk.

Mely
részletek tükrözik leginkább a tulajdonos ízlését az enteriőrökben? Vannak-e
kedvenc értékmentő-redesign megoldásaitok a falak, textilek és bútordarabok
között? 

Az egész ház az ott élő életmódját és értékrendjét tükrözi. Nemcsak
azért, mert jól ismerem és Mami személyiségéhez alakítottuk a berendezést,
hanem, mert a beköltözés óta saját maga rendezkedik a házban – kedvére mozdít
néha a kisebb tárgyakon, a cserepes növények mellett a kerti virágokból
kisebb-nagyobb csokrokat helyez a szobák legkülönbözőbb pontjaira.

&nbsp;"Amikor
szeretjük az otthonunkat és csupa olyan tárggyal, bútorral vesszük körbe
magunkat, amelyek tetszenek és pozitív érzéseket keltenek bennünk, a
környezetünk átveszi az energiáinkat."

A külső és belső (fizikai és lelki)
tereink közötti folyamatos párbeszéd és átjárás révén olyan egyedi megoldások
születhetnek, amelyeket önmagukban is értékmentésnek
tekinthetünk – még, ha ennek nem is vagyunk tudatában. Amikor egy szép régi
szőnyeg a falra kerül, vagy fehérre festünk egy szecessziós virágállványt, új
életet adunk ezeknek a tárgyaknak.

A házat
körülölelő kert és édesanyád természetközeli életmódja egyaránt a tervezés
része. Mit tart a tér-lélek-tan a velünk élő növényekről, a földközeliségről?

A természet jelenléte – akár egy második emeleti lakásban is – alapvetően
meghatározza a mindennapjainkat, a testi és lelki egészségünket. Megfigyelésem
szerint, egy minden szempontból élő otthonban biztosan találkozunk szemet
gyönyörködtető növényekkel, illatos virágokkal. De csodákra képes egy cserép
bazsalikom vagy rozmaring is a konyhában.

"A tér-lélek-tan szerint, a velünk élő
növények sokkal többek, mint otthonunk vagy kertünk díszei: önálló és egyedi
lények, akiktől sokat tanulhatunk a létezésünkről."

Elég csak figyelmesen körbe sétálni
a kertben, vagy meglocsolni az ablakban lévő kedvenceinket, máris egy másik
üzemmódba kerülhetünk. Az otthonukban lévő növényeken keresztül továbbá, kapcsolódhatunk
a világot fenntartó és mozgató energiákhoz, azaz a közvetlen környezetünkbe
hívhatjuk az őselemeket, illetve természet életerőit is.

"Hiszen az analógiás
gondolkodás mentén egy cserép virágban ott van minden: a föld, az ásványvilág,
a víz, a növekedéshez, a terméshez szükséges tűz energia, illetve a fényt
közvetítő és a virág könnyedségét adó levegő elem."

Nagy szükségünk van ma arra,
hogy néha tudatosan lelassuljunk, és a természetre hangolódjunk. Növényeink
másik ajándéka számunkra, hogy gondozásuk igazi örömforrás lehet, amely rávezet
arra, hogy törődjünk saját lelkünkkel, és időnként csak úgy legyünk és élvezzük
a pillanatot.

Honnan
ered benned a művészi véna és miképp fejlődsz a munkáidban? Mi ad folyamatos
inspirációt az alkotáshoz, a tanfolyamokhoz és a könyveidhez?

A kreatív gondolkodás és kézügyesség egy részét szüleimtől,
nagyszüleimtől örököltem, volt köztük kertész, zongorista, újságíró, művészeti
üzletkötő. A szellemi fejlődés és esztétikai érzék mellett mindig is fontos
volt számomra, hogy saját kézzel készítsek dolgokat. A tér-lélek-tan
megalkotása és állandó csiszolása mellett gyapjú-selyem szállal szőtt,
féldrágakövekkel felfűzött nyakékeket készítek a mai napig. 

"Bármibe fogok, a
természet rejtett minőségeiből és harmóniájából merítek, és a különböző
élethelyzetekre adott lélek-inspirálta válaszokat és megoldásokat keresem."

Ősszel
megjelenő harmadik könyvemben is külön fejezetet szentelek a belső tereink, az
életünk és a külvilág, többek között az égtájak kapcsolatának elemzésére.

Tér-lélek-tan lakberendezés és
tanfolyamok: <a href="http://www.tromkata.com">www.tromkata.com</a>

DSC_0070_resize.JPG

Vizitkártya: Téralkotás lélekkel

&nbsp;A <a href="https://www.facebook.com/rozsavilagg/?locale=hu_HU">Rózsavilág</a> története
a romosan vásárolt közel 120 éves palóc parasztházzal és benne a hentesbolttal
indult, majd a lakótérhez csatolt régi istállóval és kocsiszínnel folytatódott.
S, hogy a több éven át tartó értékmentő felújítás mennyire komfortzóna tágító
foglalatosság, arról Káli Betty tulajdonost kérdezem.

Mi tetszett meg Alsópetényben, ahol rátaláltál jelenlegi
otthonodra? Milyen állapotban volt a címben szereplő épület a megvásárláskor? 

Nógrádból Nógrádba költöztem, sőt nem
is az egyik végéből a másikba. Nógrádkövesd és Alsópetény mindössze 20 km a táv
és nagyjából azonos a távolság Budapesthez is, mert Nyugat- Nógrád
mindkettő.&nbsp; Palócországban a táj
mindenhol gyönyörű és harapni lehet az oxigéndús levegőt. Anno a háborúk előtt
a nagy Nógrád vármegye volt a legerdősebb megye, 70%-át erdő borította. Lehet,
hogy most is így van, mert aki hozzánk jön, első éjjel úgy alszik, mint a
bunda.

Emellett jót tesz egy falunak - bárhol is legyen -, ha megmaradtak
szép régi épületek a múltból és annak jó gazdáik vannak. Alsópetényben több is akad:
a Prónay Kastély és falusi vendégházaik, az Andreánszky Kúria. Vagy ez a
Steimecz-ház is, aminek most jó gazdája igyekszem lenni.

Az sem árt, ha vannak
egyéb látványosságok és helyek karnyújtásnyira az otthontól, ahol fel lehet
töltődni. Ilyen a templomdomb a Werbőczy Gúlával, a Cser Tavak és a Prónay
Kilátó a Kéktúra egy szakaszán. Nekem szempont volt, hogy ha kisétálok a
házból, akkor az utca végén ott legyen az erdő, a háborítatlan természet.

A ház bővelkedik ötletes értékmentő-redesign megoldásokkal.
Mely az, amik funkciójában és stílusában is a te ötleted? &nbsp;

Emlékezetes volt a diszperziós festék levakarásával
feltáruló hengerelt enyves falfestés maradványok megtalálása a szobákban.
Keretbe foglalva, mint nagy freskókat, meg tudtuk őrizni. 

A fürdőben lévő
egyenetlen beton padlót nem felvertük, hanem festettük, mintáztuk, majd ismét
festettük matt betonlakkal. El lehet képzelni, mennyi időt áldoztunk a fázisok
időszükségletére és mennyi időt töltöttünk négykézláb a maszkolással.&nbsp;

Az istálló girbe-görbe gerendáit úgy
tartottuk meg, hogy fölé „lebegő” álmennyezet került. A hajdani mészárszékben a
fal tisztítását úgy oldották meg, hogy a vályogfalra cementréteget vittek fel,
majd olajfestékkel lefestették.

"Az olajfestéket elkezdtük lekaparni, nem tudva,
mit találunk alatta. Milyen jó, hogy így tettünk, mivel a mostani divatos
látszó beton struktúra jött elő."

A régi és új technika jól megfér egymás
mellett. 

A rózsa motívumot hordozó antik necc csipkét több helyen sablonként
használtam, így a betonpadló festésénél, vagy egy szekrény mintasablonjaként.
Az erős használat igencsak megviselte, de nem akartam, hogy az enyészeté legyen,
így elkészítettük gipszlenyomatát. Az egyik helység fő díszévé vált.

Hol szerezted be a ház bútorait és mi volt a
legemlékezetesebb bútorfelújításod?

A bútorok egy része is a házhoz tartozott, ezeket
megmentettük, átlényegítettük. Jellemzően átfestéssel újítottuk meg őket. Nagy
kaland a latex-, a krétafestékek világában, a waxolásban, sőt az aranyozás
technikáiban elmerülni. Időt kell adni rá, és nem is keveset.

"Az ötvenes évek
masszív, rózsatextiles foteljei kifejezetten illenek az apartmanba, hozzá az
ágyvéget magam kárpitoztam és dekoráltam egy lágy esésű rózsás selyemmel."

Az
antik réz állólámpa – mely egy bakonyi panzióból érkezett - szintén patinás darab,
stílusában kapcsolódik a fürdőszoba lábas kádjához és rézlábú
üvegasztalkájához. A helyiség mértani középpontjában álló mázas cserépkályha az
egész teret befűti és tűzével otthonossá varázsolja.

Mit jelent számodra az otthonosság érzése és miként lehet
a magánéletet és a Rózsavilág küldetését működtetni egy fedél alatt? 

Az élet egy folyamatos tevékenykedés, cselekvés. Ha
belegondolunk, az emberek ősidők óta reggeltől estig dolgoztak. Úgy képzelem, itt
a Steimecz-házban az eredeti lakók magánélete és munkája még egybeforrt. Nekem
ez az életvitel ma is normális, s emellett a társasági élet az, amikor a
rózsakertbe betérnek a látogatók.&nbsp;

"Nagyon
jó beszélgetések alakulnak, nagyon jó emberek találják meg itt a feltöltődést.
Valahogy a rózsa megszűri és tereli a társaságot, s nekem ki sem kell lépnem a
házból."