Első ránézésre egy elhalt fa nem tűnik másnak, mint egy kiszáradt tuskónak. Ám a repedezett kéreg alatt a fa tele van élettel. A bogaraktól a gombákon át a denevérekig népes közösség talál magának otthont benne és körülötte. Egy olyan közösség, amely tagjainak túlélése gyakran éppen a fa pusztulásától függ.
Táplál és óv
A holtfák az utóbbi időben egyre inkább az
erdőgazdálkodás fókuszába kerülnek. Egyre többen ismerik (f)el ugyanis azt a
megkerülhetetlen szerepet, amelyet a biodiverzitás és az erdőregeneráció
támogatásában betöltenek.
Mert
bár látszólag csúnyák, valójában igazi ökológiai aranybányák. Elsősorban azért,
mert számos állatfaj számára nyújtanak élő- és búvóhelyet.
A harkályok például üregeket
vájnak egy még álló, de már elhalt fa törzsébe, amelyekbe később baglyok,
denevérek és más fészekrakó madarak költözhetnek be, vagy éppen mókusok és
mosómedvék számára kínálnak menedéket. Az idővel a földön elterülő rönkök pedig
azzal, hogy bomlani kezdenek, gazdagon táplálják a talajt és az abban élő
különféle rovarokat, gombákat és mikroorganizmusokat.
Ne feledjük tehát, hogy
ezek a holtfák valódi pezsgő városok a vadon élő állatok és az erdő növényzete számára,
és kulcsfontosságúak az értékes energiaforrások újrahasznosításában.
A megújulás záloga
Egy egészséges erdőt különféle életszakaszban
lévő fák alkotnak. Ahogy az idősebb fák elpusztulnak, hézagokat hagynak az erdő
lombkoronájában. Ezek a rések tetszik lehetővé, hogy a növekvő csemeték végül
átvegyék a helyüket. Ezért a sikeres megújulás elengedhetetlen az erdő
sokféleségének és egészségének megőrzéséhez.
A talajon bomló fák úgynevezett csemetenevelő
fatörzsekként ezt a megújulást is segítik, ugyanis ideális
feltételeket teremtenek a fiatal fák számára.
Mivel nedvesek maradnak, a fokozatosan
lebomló faanyag kiváló, tápanyagban gazdag aljzatot biztosít a csemeték
növekedéséhez. Számos fafajta – például a nyírfa – nagy hasznot húz az ilyen
rönkök jelenlétéből, ami nagyban hozzájárul a erdők megújuláshoz. Ennek persze
a fordítottja is igaz: a holtfák nélkül csökkenne az erdők biodiverzitása és
általános egészsége.
Legközelebb tehát, amikor egy holtfába botlasz
kirándulás közben, ne az élet végét lásd benne, sokkal inkább az új élet
esélyét!
Ha pedig a kertedben hal el a régi diófa – és az nem veszélyeztet
azzal, hogy rádől bárkire vagy bármire –, ne vágd ki azonnal. Csak engedd, hogy
tegye a dolgát az életén túl is.