Takarékos a termőfölddel, nem igényel édesvizet, megköti a szén-dioxidot, és segíti a tengeri ökoszisztémákat. Ez a hínár. Norvégiában sorra jelennek meg a hínárfarmok, amelyek új irányt mutathatnak a fenntartható élelmiszertermelésben és a jövő energiagazdaságában is.
A norvég tengerpart adottságai egyébként is kivételesek: a
hideg, tiszta, tápanyagokban gazdag vizek ideális élőhelyet biztosítanak a
barna- és cukorhínárnak. Ezeket a fajokat termesztik a legtöbb farmon, ahol a
hínár kötelekre függesztve, természetes fény és áramlatok mellett növekszik. A
termelők gyakran hangsúlyozzák, hogy a hínártermesztés az egyik legkíméletesebb
akvakultúra-ágazat:
nincs szükség trágyázásra, vegyszerekre, sőt a hínár növekedése közben még a
víz minőségét is javítja.
Norvég kutatások
Az északiak azt
vizsgálják, hogyan járulhatnak hozzá a hínárfarmok a klímaváltozás
mérsékléséhez. Tudjuk, hogy a tengeri algák rendkívül hatékony
szén-dioxid-megkötők: egy hektár hínár akár többször annyi CO₂-t képes
megkötni, mint ugyanekkora területű erdő.
Bár a hínár szénmegkötése akkor válik
tartóssá, ha a biomassza egy része hosszú távon a tengerfenékre kerül, a norvég
tudósok szerint a termesztett hínár feldolgozása így is jelentős emissziót
spórolhat meg, különösen, ha húshelyettesítő vagy műanyagkiváltó anyagok
készülnek belőle.
A hínárfarmok gazdasági szerepe is egyre látványosabb.
Norvégiában már nemcsak élelmiszerként hasznosítják, hanem bioalapú műanyagok,
kozmetikumok és állati takarmány összetevőjeként is. Az iparág fejlesztői
szerint 2030-ra akár több tízezer tonna hínár kerülhet évente a piacra, ami új
munkahelyeket teremt, és alternatívát kínál a túlhalászott tengeri
ökoszisztémák tehermentesítésére.
Biogáz
A hínártermesztés egyik kevésbé ismert, ám kiemelkedően
ígéretes felhasználási módja a biogáz előállítása.
A norvég energiavállalatok
kísérletei azt mutatják, hogy a hínár gyors lebomlása miatt kiváló alapanyag
lehet megújuló gáztermeléshez, ráadásul a maradék is értékes trágyaként
hasznosítható. Bár a technológia még nem állhat gazdaságilag a saját lábán, a
fenntartható energiaellátás egyik lehetséges pillérévé válhat.
Fontos ugyanakkor kiemelni: ezek a farmok sem
problémamentesek. A méretnövelés kockázatokat rejt, hiszen nagy kiterjedésű
ültetvények megváltoztathatják a helyi élővilág dinamikáját, és konfliktusba
kerülhetnek a halászattal, turizmussal vagy a hajózással. Éppen ezért
Norvégiában szigorú engedélyezési rendszer működik, és a projekteknek
környezeti hatásvizsgálaton kell átmenniük. Azonban így is egy olyan
fenntartható modellt mutatnak, amely egyszerre óvja a természetet, alternatív
megélhetést teremt a tengerparti közösségeknek, és csökkenti az emberiség
ökológiai lábnyomát.

