Adomány, de másképp. Kidobásra ítélt, ám működő vagy jó állapotban lévő tárgyak, ruhák, amelyek nem a szemétben végzik. A lomtalanítást megelőző lépés.
Amikor
lecserélnénk, nem tudjuk tárolni, és jó szívvel megválunk tőlük, mert hiszünk
abban, hogy ami nekünk feleslegessé válik, másnak örömére szolgálhat.
Egyre
jobban értjük ennek a koncepciónak a lényegét,
állítja Sáhy Gábor, a nonprofit Cseriti Adománybolt hálózat alapítója, és egyre
inkább felismerjük azt, hogy ez a társadalmi
vállalkozás egy olyan fenntarthatóbb világért dolgozik, ahol a tárgyak
újrahasználata csökkenti a hulladék mennyiségét és javítja a rászorulók
életminőségét.

Bár a nevük magyarosított, bizonyára külföldön jött szembe önnel ez a lehetőség.
2009-ben
az Egyesült Államokban egy barátom mutatta meg, hogyan működnek ott a thrift
shopok.
Röviden összegezve: az emberek a megunt, ám még jó állapotú, minőségű
tárgyaikat adományként leadják, az amerikai vállalkozások ezeket árverésre
bocsájtják, és a befolyt összegből a saját működésüket finanszírozzák.
A
legjobban az tetszett benne, hogy ez a tevékenység társadalmi hatásokat képes kiváltani,
de nem civil szervezet, hanem komoly gazdasági tevékenység és profizmus áll
mögötte.

Hazajött és belevágott.
Azért
nem ment ilyen könnyen. 2011-ben tesztjelleggel indultunk, mert kíváncsiak
voltunk, hogy a magyarok mennyire értik a lényegét. Olyannyira átment az üzenet,
hogy abban az évben újabb két egységet nyitottunk.
Viszont 2013-ig a
vállalkozás nem tartotta el önmagát, és nonprofit cégként az azért nem árt, ha
több a bevétel, mint a kiadás. Ekkor mondtuk azt a társammal, hogy több pénzt
nem teszünk be, hanem nekiesünk komolyan. Bejött. A végső cél, hogy Budapest összes kerületét
lefedjük.
Aukciókról nem hallottam, ezért gondolom, végül nem az amerikai modellt vette át.
A
németalföldi jobban passzol a magyar mentalitáshoz, mert nálunk például nincs
kultúrája az árverésnek. Itt a „reuse”, vagyis az újrahasználat iránya a
mérvadó. Meghosszabbítani egy tárgy életciklusát, ezáltal kevesebb hulladékot
termelni, és közben lehetőséget kínálni a vékony pénztárcájú embereknek, hogy
olcsón, jó minőségű használati cikkekhez vagy ruhákhoz jussanak.

Teljesen értem a működésüket és az elveiket, mégis hadd legyek az ördög ügyvédje. Ha lecserélném a Rembrandtomat, mert meguntam és nem férek el tőle, miért adományozzam önöknek, hiszen ha eladják, az a kasszájukba csorog, s még csak nem is támogatnak vele senkit.
A
példa sarkított, de köszönöm, mert másokban is felmerülhet, igaz, szerencsére
ez nem jellemző.
Deklaráltan nem az a cél, hogy a vállalkozás a vagyonát
gyarapítsa, nem lehet belőle kivenni, nincs osztalék, egyszerűen gazdasági
tevékenységet végzünk, s ha abból megmarad 1 forint, azt mind visszaforgatjuk a
rendszerbe.
Viszont rengeteg költség merül fel, amit valamilyen formában ki
kell termelnünk.

Említene párat?
Például
a bérlemények és az alkalmazottak. Utóbbiak hátrányos helyzetűek a
munkaerőpiacon, mert ez fontos volt számunkra, hogy így is legyen hozzáadott
értékünk. Továbbá, ahhoz, hogy tudjanak rólunk, kétirányú kommunikációs és
marketingtevékenységet kell folytatnunk.
Azt kell megérteni, hogy ez egy logisztikai
központ, vagy ha úgy tetszik, szolgáltatás, lehetőség a társadalom számára,
hogy jó érzéssel, hasznos módon tudjon megszabadulni a feleslegessé vált
tárgyaktól, és így abból nem hulladék lesz, hanem tovább él.
A cégnek ellenben
fenntartható módon kell működnie, tehát nem ingyen adjuk tovább, de a
mindenkori piaci ár alatt.

Gondolom, azért a támogatás sem áll messze önöktől.
Magánemberként
természetesen élünk ezzel a lehetőséggel is, de a vállalkozás célja az, hogy minél
több tárgy életciklusát meghosszabbítsuk, az adományok pedig olcsón elérhetők
legyenek a rászorulók részére.
Összességében win-win-win állapot, mert jó
annak, aki megszabadul a hulladéktól, jó a vásárlónak és a munkatársainknak,
illetve jó a környezetünknek is, mert nem halmozódik a szemét.

Ha akad a háztartásomban olyan tárgy, amely funkcionálisan, esztétikailag kiváló állapotban van, adott esetben én is megvásárolnám, akkor…
Két
lehetősége van: behozza, illetve nagy mennyiség esetén – Budapesten – elmegyünk
érte.
Kitölt egy adománylevelet, az átvett tárgyakat, ruhákat a kollégák
szétválogatják, osztályozzák, ha szükséges, tisztítják, majd beárazzák, és
kikerül a boltokba.
Az elektronikai eszközöket átvizsgáljuk, viszont egyéb
javítást nem végzünk, nem vagyunk erre berendezkedve. A tömegárut betanított munkatársak
árazzák, az extrákhoz szakember segítségét kérjük.
A nemes célok mellett, mi a fő üzenetük?
Ha
nagyon leegyszerűsítem, a jelenlegi szlogenünk: Akár adsz, akár veszel,
mindenképpen jót teszel!

A környezetünk, világunk sorsa
a kezünkben van, egyéni felelősségünk, hogy ez milyen irányba halad. Óvjuk a
környezetünket, ne vásároljunk mértéktelenül, termeljünk minél kevesebb hulladékot,
hosszabbítsuk meg a tárgyaink élettartamát!
A Cseriti Adományboltok ebben
próbálnak segédkezni, de ez tőlünk függetlenül is tudna működni, a lényeg, hogy
ne magunkra gondoljunk, hanem a gyermekeinkre, unokáinkra.
Kardinális mérföldkőnél
járunk, ezért vagy komolyan vesszük és teszünk valamit, vagy elszalasztottuk,
és akkor baj van...
További tartamat az alábbi linkeken találsz
/alkotoenergia
Cseriti