A szénárképzés nem csupán egy extra költség – inkább egy stratégiai eszköz az éghajlatváltozás elleni harcban. A világ különböző pontjain működő rendszerek egyaránt azt szolgálják, hogy a környezetszennyezés árát ne a természet, hanem a gazdasági szereplők fizessék meg.
Ahogy arról előző
cikkünkben írtunk, a karbonárazási rendszerek a piac logikáját hívják
segítségül a klímaváltozás elleni fellépéshez: céljuk, hogy a szennyezésnek ára
legyen, amivel egyúttal olcsóbbá teszik a tisztább technológiák alkalmazását és
a fenntarthatóbb működést.
A karbonárazási rendszerek
különböző módszerekkel alakítják ki a kibocsátási költségeket. Ezeket mutatjuk
be részletesebben alább.
Emissziókereskedelem
Az egyik legismertebb forma
az emissziókereskedelem, amelyben a kibocsátásra jogosító
egységeket adnak-vesznek a cégek. Gyakorlatilag ez egyfajta aukció, melyen az
ár a kvóták kínálata és kereslete alapján változik. A kibocsátási plafon évről
évre csökken, így egyre kevesebb kvóta áll rendelkezésre. Ezzel együtt az azok iránti
kereslet nő, így pedig az ár is emelkedik. Ennek hatására a cégek vagy fizetnek
a kibocsátásaik után, vagy beruháznak a csökkentésbe.
Az Európai Unió
kibocsátás-kereskedelmi rendszere (EU ETS) is ezt a modellt követi.
Karbonadó
A karbonadó egy
egyszerűbb eszköz: a szennyezésért meghatározott összegű adót kell fizetni.
Előnye, hogy kiszámítható és stabil árakkal dolgozik, viszont nem korlátozza a
teljes kibocsátást úgy, mint a kvótarendszerek.
Belső karbonárazás
A vállalatok számára
adott az ún. belső karbonárazás lehetősége, amely során saját
döntéshozatali folyamataikban szén-dioxid-árakat használnak beruházási és
stratégiai döntéseik megalapozásához. Ez segít felkészülni a jövőbeni
szabályozásokra, és átláthatóbbá teszi a klímavédelmi költségeket.
Üzemanyag-szabványok
Az üzemanyag-szabványok szintén
elterjedt eszközök, különösen az Egyesült Államokban. Ezek egy alap
szénintenzitási szintet határoznak meg, és alacsonyabb intenzitású üzemanyagok
kreditet generálnak, amelyet értékesíteni lehet. Ez ösztönzi a tisztább
üzemanyagok előállítását és használatát.
A különböző rendszerek célja közös:
a szén-dioxid kibocsátás csökkentése és a fenntarthatósági célok elérése.
Ugyanakkor a mechanizmusok hatékonysága és hatása különböző lehet attól
függően, hogy hogyan valósulnak meg, kik használják őket, és milyen piaci vagy
politikai környezetben működnek.
Hogy miért kulcsfontosságú a karbonárazás, és milyen eredményeket hoz,
arról sorozatunk harmadik részében olvashatsz részletesebben.



