A legkisebbekkel a legnagyobb probléma ellen. A tudósok nemrégiben felfedezték, hogy agyagporral fokozható a zooplanktonok szénmegkötő képessége az óceánban. Az apró, lebegő élőlények által elfogyasztott szén ürülékké alakul, amely lesüllyed az óceán fenekére, ahol több ezer évig tárolódhat.
A folyamat a fitoplanktonnal kezdődik. Ezek a
mikroszkopikus növények az óceán felszíne közelében lebegnek, és évente mintegy
150 milliárd tonna szén-dioxidot nyelnek el fotoszintézis útján.
A
fitoplankton a szén-dioxidot szerves anyaggá alakítja, amely aztán a tengeri
élőlények táplálékául szolgál.
Amikor ezek az élőlények elpusztulnak, a
bennük lévő szén nagy része visszajut a légkörbe a lebontó baktériumok
tevékenysége révén. Ekkor lépnek a képbe a zooplanktonok, ugyanis
azok fitoplanktonnal táplálkoznak. Ám természetes körülmények között az
általuk ily módon, közvetve elfogyasztott szénnek csak egy kis része jut el az
óceán mélyére.
A Dartmouth College kutatói kísérleteket végeztek
ennek a folyamatnak a támogatására. A szakemberek a Maine-öbölből származó
vízmintákhoz agyagport adtak, és azt figyelték meg, hogy az agyagrészecskék a
szerves szénnel összekapcsolódva ragacsos gömböcskéket, ún. flokkokat képeztek,
amelyeket a zooplanktonok elfogyasztottak. „A zooplanktonok gyakorlatilag
evő és ürítő gépek” – mondta az egyik kutató.
„A kísérleteink azt mutatták,
hogy ezek az apró állati szervezetek nem
tudnak különbséget tenni a tiszta fitoplanktonok és az agyaggal bevont flokkok
között – mindent megesznek.”
Mivel pedig az agyaggal bevont
flokkok elfogyasztása után keletkező ürülék sűrűbb és nehezebb, gyorsabban
leér az óceán mélyére. Azaz: a szén kevesebb időt tölt a sekély vizekben,
ahonnan könnyebben visszakerülhetne a légkörbe.

A felszíni szén mély óceánba történő szállítása
egy természetes folyamat, az úgynevezett biológiai szivattyú része. Normál
esetben a felszínen megkötött szénnek azonban csak egy kis része jut el kellően
mélyére.
A kutatás szerint viszont a módszer hatékonyabbá teszi ezt a
szivattyút azáltal, hogy felgyorsítja a tengeri hó – szerves anyagokból,
ásványi anyagokból és törmelékből álló folyamatosan hulló keverék – kialakulását.
A zooplanktonok napi mozgása tovább segíti ezt
a folyamatot. A nappali függőleges vándorlás során éjszaka a felszínre
emelkednek táplálkozni, majd nappal mélyebb vizekbe süllyednek. Ezzel a
természetes viselkedésükkel pedig aktívan szállítják a szenet lefelé.
Az agyaggal bevont flokkok elfogyasztásával és a
mélyben történő ürítésével tehát a zooplanktonok kulcsszerepet játszanak abban,
hogy a szén minél gyorsabban és minél mélyebbre jusson az óceánban.