A talaj élő része mikroorganizmusok millióiból épül fel, amelyek nélkülözhetetlenek a termékenység fenntartásában, a szennyeződések lebontásában és az üvegházhatású gázok szabályozásában. A fenntartható gazdálkodás jegyében tehát építenünk kell rájuk!
A mikroorganizmusfajok közé tartoznak a
baktériumok, az aktinomicéták, a gombák,
az egysejtűek és az algák, valamint a makroorganizmusok közé sorolt állatok
(például a földigiliszták). Ezek a mikrobák központi szerepet játszanak a
Földön az élet minden területén.
A talajban egy teáskanál felső talajréteg
körülbelül 1 milliárd egyedi mikroszkopikus sejtet és 10 000 különböző fajt
tartalmaz. Ezek a szervezetek számos feladatot látnak el, és alapvető szerepet
töltenek be a termékenység fenntartásában, a környezet szennyező anyagoktól való
megtisztításában, a szénkészletek szabályozásában, valamint számos jelentős
üvegházhatású gáz – például a metán és a nitrogén-oxidok – megkötésében. Az
éghajlati változások azonban hatással lehetnek ezekre a mikrobiális közösségekre,
ami számos negatív következménnyel járhat – például a talaj és az abban nevelt
növények minőségére nézve.
Minél több, annál jobb
„Ha visszamegyünk az ősgyepig, ami bizonyos
tekintetben a legáldottabb állapotnak tekinthető a talaj szempontjából, azt
lehet mondani, hogy ott minden megfelelő egyensúlyban és a megfelelő
összetételben volt, egymás életét segítve, a kórokozóknak pedig esélyt sem
adva”
– érzékelteti a mikroorganizmusok fontosságát Daoda Zoltán, az
Agro.bio Hungary Kft. szakmai igazgatója. Ettől az ideális állapottól azonban
már nagyon messze kerültünk. A szakember erre egy érzékletes példát is hoz: míg
20-30 évvel ezelőtt elég volt egy szál sárgarépa, hogy adott mennyiségű értékes
tápanyagot vigyünk be a szervezetünkbe, ma már 25 kell ugyanehhez.

Ennek oka
pedig, hogy drasztikusan lecsökkent a talajok mikrobiális összetétele, így szükségszerűen
az abban növekedő élelmiszerek sem tartalmazhatnak annyi tápanyagot, mint
régen. Éppen ezért dolgoznak a magyar szakemberek évtizedek óta a
talajbaktériumok és a termőföld kapcsolatának javításán – szerencsére nagy
sikerrel.
„Tudunk például kint a szabadban néhány év alatt olyan homokot
csinálni, ami nem engedi át a vizet. Ez a tulajdonsága elsősorban annak
köszönhető, hogy a baktériumok különböző ragasztóanyagokat, ún. baktériumnyálkákat bocsájtanak ki, és ezzel
növelik a talaj szervesanyag-tartalmát.”
Háborítatlan hatékonyság
A kiskertek tulajdonosaitól természetesen nem
várható el, hogy mikroszkóppal vizsgálják a talajbaktériumok jelenlétét ágyásaikban.
Szerencsére azonban a termőföld minősége másképp is ellenőrizhető. Érdemes ásni
például egy-két gödröt, és alaposan szemügyre venni a mélyedéseket.
„Ha az
ásónyomban vannak giliszták, az nagyon jó jel. Ezek a talajlakók ugyanis ennek
a piramis-szerűen felépülő ökoszisztémának a tetején helyezkednek el, jelenlétük
pedig azt jelzi, hogy – legalábbis az ásás mélységéig – komplex élet van a
földben.”

Hagyjuk őket dolgozni - A talaj mikroorganizmusainak ereje
Ha pedig ilyen állapotokra bukkanunk, igyekezzünk megőrizni
azokat. Leginkább azzal, hogy nem bolygatjuk meg a jól működő rendszert.
„A
kiskertekben is egyre inkább elterjed az ásás nélküli művelés, azaz a no-till
gazdálkodás. Vannak olyan területek konyhakertekben és nagyüzemekben egyaránt, amiket
az elmúlt 5-10 évben abszolút nem forgattak. Ilyen időtávon pedig már
egyértelműen tetten érhető a pozitív irányú változás”
– emeli ki a
szakember.
És még egy fontos dolog: amit egy szezon során a földön
megtermelünk, azt gyűjtsük össze, az összes többit pedig hagyjuk ott. Nem kell
beásni, összegereblyézni vagy elégetni. Bízzuk csak a munkát a talajlakókra.
„Mindez
hasonlít a komposztáláshoz, de míg inkább emlékeztet az erdők természetes
működésére. Az erdőben lehullik a falevél, letörnek a gallyak, elhullanak az
állatok, mégis a következő évben az aljnövényzetben elbújnak a gombák, kinő a
kankalin, előbukkan az ibolya, és megmutatja magát a medvehagyma. Az ember nem
avatkozik közbe, de évről évre így is halmozódik a termőképes szint. Ezt kell
elérnünk a saját kertünkben is.”