A hollywoodi filmekben gyakran feltűnnek a díszes, vagy visszafogott lambériák a falakon, amelyek sosem mennek ki a divatból. Ha kedvet kaptál hozzá, megmutatjuk hogyan tudod te is feldobni vele az otthonodat!
Természetesen, nem csak a tengerentúlon népszerűek ezek a
falat díszítő elemek, nálunk is sokféle formában, színben és helyen találkozhatunk
vele a lakásokban.
Ha belevágsz egy ilyen projektbe, természetesen megteheted,
hogy szakemberre bízod a kivitelezést, hiszen mindig az a legbiztosabb
megoldás. Azonban, ha szeretnél költséghatékony maradni, és téged is annyira
feldob, ha valamit magadnak készítesz el, akkor bátran ugorj bele a DIY
felújításba.
A lakásom előző tulajdonosa a nappali sarkában úgy választott le
egy kis részt a szobából, hogy plafonig érő lambériát csináltatott, amit a
költözésem után szinte azonnal levettem, mert nekem nem tetszett. Annak a
helyére tapétát tettem fel, és most eljött az idő, hogy megcsináljam az
amerikai stílusú lambériámat.
A tervem az volt, hogy a fal aljára padlószegélyt ragasztok, 6x90 cm-es falapokat fúrok be a felső léc és aközé, majd a tetejére egy
képtartó polc kerül.
A panellakások számtalan különlegességgel tudnak
szolgálni, amikor 90 fokos szögeket és egyenes falakat keresel… Egy ismerősöm
ismerősének az ismerőse mesélte, hogy a távoli rokona egyszer látott már ilyet...
A padlószegély ragasztásánál én is belefutottam egy akkora
homorú részbe a falban, hogy esélytelen lett a próbálkozásom, így maradt a
felfúrás. Padlószegély helyett természetesen egy másik falécet is használhatsz
az alsó kerethez.
Ezután bemértem egyenlő távolságra a függőleges léceket, és
azokat két csavarral meg is fogattam. Ezt követte a vízszintes léc felfogatása.
A csavarnyomokat folyékony fapasztával töltöttem ki, amelyeket száradás után
lecsiszoltam, így minden készen állt a festésre.
Az élet itt is áthúzta kicsit
a számításaimat, mert a tervem az volt, hogy krétafestékkel fújom le a léceket
és a tapétát is.
5 perc után elment minden kedvem a „graffitizéstől”, mert a
szobát beborította a finom krétaporréteg (egyébként könnyen fel lehetett
takarítani, de elvett pár órát az életemből), és a fedése sem tetszett annyira.
Nagy morgolódások közepette elmentem beltéri lazúrért és diszperzitért.
Korábban még nem dolgoztam fafestékkel, így meglepett, mennyivel több rétegben
kellett lekenni a léceket annak érdekében, hogy teljesen átvegye a fehér színt.
Az viszont pozitív csalódás volt, hogy a tapéta bírta a festéket, és nem oldott
le a falról.
A polcok felszerélésében a legnagyobb kihívást a saroknál
lévő összeillesztés jelentette. Utólag mindig okosabb az ember, ezeket a 45
fokos levágásokat jobb lett volna egy lapszabászatban megcsináltatni, de én
makacs voltam és túlságosan is magabiztos.
Nem azt mondom, hogy rosszul
sikerült, de kellett egy kis folyékony fát használnom, hogy szép legyen, és itt
jól jött, hogy bőven maradt a krétafestékből, azzal könnyedén le tudtam fújni a
javított területet is fehérre.
A végeredmény elfeledtette minden addigi nyűgömet,
amit a kivitelezés alatt éltem át, úgyhogy csak annyit tudok javasolni, hogy
vágj bele te is!
Kivitelezés, fotók: Parrag Zsófi