A múlt színpompás darabkái

Pusztaberkiben, egy csendes kis portán Hórász Rita és párja, Podlovics Zsolt kezei között ódon szekrények, komódok és asztalok tucatjai élednek újjá sok apró színes kis darabkának hála. A mozaikozás és az értékmentés varázslatos találkozása ez.

Emlékszel még, mi volt az első bútor, amit újragondoltatok?

Egy dohányzóasztallal kezdődött minden egy évtizeddel ezelőtt. Zsolt szerzett hozzá mozaikokat, mert egy teknősbékát szeretett volna kirakni az asztallapon. Akkor még nem voltak eszközeink sem hozzá, kalapáccsal kellett összetörnie az üveglapokat, így nem tudott szabályos formákat kapni, mégis nagyon szép lett. Ettől aztán kedvet kapott, én pedig becsatlakoztam hozzá - meséli Rita.

Elkezdtünk régi, kidobásra ítélt bútorokat felvásárolni, olyanokat, amik már senkinek sem kellettek, és azokat élesztettük újjá mozaiktechnikával. Ebből született meg a vállalkozásunk, a Rekredenc.

A névből az ember arra következtethet, hogy alapvetően bútorokkal foglalkoztok.

Valóban innen indultunk, de ma már ennél azért sokkal szélesebb a repertoárunk. Azt szoktuk mondani, hogy ami nem fut elég gyorsan, azzal szívesen kísérletezünk. Egyetlen feltétel van: kellően stabil legyen, hogy a fuga ne essen ki belőle. De anyagát tekintve lehet fém, fa, kő vagy beton is.

Akkor tehát adott egy régi, de formás bútor és sok színes, szabályos és szabálytalan formákra tört mozaikdarab. Hogyan születik meg ebből valami?

Alapvetően két fő célunk van. Az egyik, hogy mentsük, ami menthető, hogy ne kelljen semmit kidobni. Ezt pedig úgy érhetjük el, ha megszépítünk valamit, vagy újra funkciót adunk neki – ez utóbbi egyben a filozófiánk másik alappillére is.

Akár egészen új feladatkör is lehet?

Ebben abszolút megvannak a végletek. Készítettünk már például lépcsőfokból ruhafogast. De ha egy szekrénynek szép formái vannak, akkor azt megtartjuk eredeti szerepkörében.

Ennek jegyében mi mindent álmodtatok újra eddig mozaikok segítségével?

Jártak nálunk asztalok mindenféle méretben és formában, kenyérpirítók, lámpák, dekantáló és csatos üveg, pizzasütő kemence és gitár. De a legnépszerűbb termékeink mostanában egyértelműen a régi lemez fali kutak, amelyekből minden vidéki portán volt legalább egy. Ott hevernek az udvarok végében, és kikezdte már őket a rozsda. Ezeket kicsit felújítjuk, kirakjuk mozaikkal, és gyönyörű díszei lesznek a kerteknek.

Öt évvel ezelőtt vásároltunk egyébként egy oroszlánlábas fürdőkádat, amit szeretnénk új köntösbe öltöztetni. De ez egy nagyobb lélegzetvételű, néhány hónapos projekt. Meg kell találnunk a helyet ennek a feladatnak az életünkben.

Ezek szerint a türelem és az idő a legfontosabb hozzávalók?

Ezek nélkül biztosan nem megy. Mondom ezt úgy, hogy én magam sem vagyok egy türelmes ember (nevet). Ezenfelül mindössze némi kézügyesség, egy jó adag kreativitás kell a mozaikokkal való alkotáshoz.

Azt szoktam mondani, hogy olyan ez, mint a színezés, csak mi nem ceruzát és ecsetet, hanem apró üvegdarabkákat használunk hozzá.

Itt a faluban néhány embernek meg is tanítottuk a technikát, akik aztán mozaikozással varázsolták széppé a helyi buszmegállót.

A saját alkotásaiddal is tudsz ilyen elégedett lenni?

Borzasztó kritikus vagyok magammal szemben. Ha nem tetszik az, amit csináltam, gondolkodás nélkül visszabontom – még ha ez azt is jelenti, hogy sok óra munkát dobok ki ezzel az ablakon. A mozaikozás szépsége, hogy nem tudod előre, mit hozol ki a sok színes darabkából. Amikor megrendelésre dolgozunk, a színvilágot és a fő témát szeretem csak egyeztetni előre, minden más alkotás közben áll össze a fejemben.

Ez talán azért is van így, mert a technika sajátossága az esetlegesség, nehéz ezt keretek közé szorítani.

Ez inkább egyénfüggő. Zsolt például jobban szeret emberi és az állati alakokkal dolgozni, míg én a nonfiguratív mintákban tudok igazán kiteljesedni. Ezért is van, hogy a Rekredencben jól kiegészítjük egymást. Ráadásul ő nagyon sokat hozzátesz az előkészítő fázishoz is. Talán ennek is köszönhető, hogy ilyen szinten más nem foglalkozik ezzel az országban.

És ez a rendkívül gazdag színvilág, ami a munkáitokból visszaköszön, mennyire egyedi?

Alapvetően ez hozzátartozik a mozaikozás lényegi részéhez. Ráadásul, ha valami gyöngyházfényű darabokat is visel magán, az aztán megsokszorozza a hatást.

Ezeknek a múltból hozott, de fiatalos, friss, egyedi külsőt kapott elemeknek hol van a helyük a mai modern otthonokban?

Mondjuk ki bátran: a mozaikozás a maga nemében egy kicsit giccses dolog. Ízlés kérdése, hogy ki mennyire tudja befogadni azt a sajátos élményt, amit ezeknek az ódon daraboknak az újragondolt látványa nyújt. Az biztos, hogy sok ilyen bútort és dekorációt egyetlen tér sem visel jól.

Viszont ha eltaláljuk a megfelelő arányokat, akkor bármilyen stílusvilághoz tudnak alkalmazkodni. Pont annyira tűnnek majd ki, amennyire kell.

Fotó: Hórász Rita

További tartamat az alábbi linkeken találsz

/alkotoenergia

Rekredenc

Példa&Érték

A múlt színpompás darabkái

NSzM

További tartamat az alábbi linkeken találsz

További cikkek

Otthon

Példa&Érték

Ízvilág