A remény (víz)őrzői I. – Civilek a pusztító aszály ellen

Pusztító aszály, sivatagi páratartalom és lábon száradó, őshonos tölgyfák: a táj kiszáradása ma már húsbavágó valóság. Az ökológiai válság árnyékában azonban egy elszánt civil kezdeményezés és az arra épülő széles körű összefogás újra felcsillantja a túlélés reményét.

A Kárpát-medence klímaváltozása már nem a távoli jövő elmélete, hanem a mindennapok szerves eleme. A legfrissebb adatok döbbenetes képet festenek: mintegy hat balatonnyi víz hiányzik az Alföldről, ami nyilvánvalóvá teszi, hogy a hagyományos mezőgazdasági öntözés önmagában kevés. A Homokhátság délkeleti csücskében kimondottan kritikus a helyzet: a talaj felső egyméteres rétegének vízhiánya itt az egyik legnagyobb az országban.

Azzal pedig, hogy a levegő páratartalma nyáron tartósan sivatagi szintre, 23 százalék alá süllyed, a levegőből hiányzó pára miatt a növényzet teljesen védtelenné válik.

A nap UV-sugarai ilyenkor sokkal nagyobb intenzitással égetik a leveleket, a kiszáradó táj pedig fokozatosan felemészti önmagát. Mi sem példázza jobban a drámai valóságot, mint hogy a 2022-es történelmi aszályban öreg, őshonos tölgyfák is lábon száradtak el a környéken. Ebben a kritikus helyzetben a víz gyors elvezetése helyett a táji szintű vízmegtartás jelenti az egyetlen esélyt az ökológiai katasztrófa elkerülésére.

Egy elfeledett tómeder segélykiáltása

A Homokhátság legdélkeletibb csücskében elterülő, mintegy 100 hektár kiterjedésű szikes tórendszerben járunk. Ezt a mozaikos, Algyői-főcsatorna által határolt területet olyan egykori természetes medrek alkotják, mint például a 35 hektáros Rózsalapos, a 45 hektáros Nagyszék, egy kisebb melléktó, valamint egy háromhektáros egykori homokbánya. Ebbe a kiszáradó, támogatásra szoruló dél-alföldi világba hozott új szemléletet Kelemen Tamás, akinek családja három évtizede birtokol zártkertet az Öreghegyen.

Tamás a természetet járva folyamatosan nyomon követte az őt körülvevő táj pusztulását, amelynek medreiben számottevő mennyiségű víz utoljára a 80-as évek derekán csillogott, azóta azonban a terület sivataggá változott.

„Egyik sétánk alkalmával figyeltem fel arra, hogy olyan, mintha egy kiszáradt tómeder feküdne a lábaink előtt. Három oldalon tisztán kirajzolódott az egykori partfal és a szikesekre jellemző fehéres felszín”

– idézi fel az emlékeibe égett szomorú képet.

A rádöbbenést azonban hamar tettvágy váltotta fel: Tamás elhatározta, hogy megpróbál újra életet lehelni a tájba. Lelkes civilként vágott bele az ismeretlenbe, útja során viszont mind jobban bekapcsolódott a honi vízőrzők egyre erősödő közösségébe.

Laikus ötletből szakmai összefogás

Mivel Tamás nem rendelkezett szakirányú végzettséggel, laikusként ugrott fejest a vízmegtartás témakörébe. Ennek egyik első lépéseként felvette a kapcsolatot különféle, már futó vízmegtartó projektek, valamint a témához kapcsolódó egyéb csoportok képviselőivel, hogy gyakorlati iránymutatást kérjen. Ahogy aztán az lenni szokott, a jó ügy hamar összehozta a tenni akaró embereket, a kezdeményezés mögött pedig hamarosan neves madártani, természetvédelmi és vízügyi szakemberek sorakoztak fel.

„Egy közös terepbejáráson a meglévő medrek adta domborzati előnyöket és az Algyői-főcsatorna közelségét felismerve derült fény arra, hogy a főcsatorna – amely a természetes csapadék mellett téli termál-csurgalékvizet és ellenőrzött, tisztított szennyvizet is szállít – tökéletes, folyamatosan rendelkezésre álló vízforrásként működhet”

– meséli Tamás.

Ekkor csillant fel a valós remény, hogy a meglévő csatornahálózat tudatos használatával jelentős mennyiségű vizet lehet visszatartani a kiszáradt tájban. Egy olyan térségben, amelynek talaja a maga rendkívül lúgos, 9-10-es pH értékével egy globálisan is ritka, 90 százalékban a Kárpát-medencére jellemző Pannon-szikes tájtípust képvisel.

A felső vízzáró réteg alatt egy finomhomokos, löszös talajréteg húzódik, amely felszín alatti vízpufferként működik: beissza a nedvességet, megvédi azt az elpárolgástól, miközben a növények gyökérzónájában tartja.

A táj mikrodinamikájának digitalizálása

A fizikai megvalósítást megelőzően a csapatnak a táj digitális feltérképezésével kellett megalapoznia a munkát.

„A precíz műszaki tervezéshez elengedhetetlen volt egy pontos domborzati modell, amelyet Bakó Gábor, az Interspect Kft. ügyvezetője készített el nekünk teljesen ingyen egy többmillió forint értékű drónos berepülés keretében. Hasonló módon, önkéntes alapon készült a vízügyi tervünk, melyet Szilágyi Sándornak és Füssi-Nagy Regőnek, a Brillfield Partners Kft munkatársainak köszönhetünk.”

– emeli ki Tamás, ezzel is érzékeltetve, mennyi önzetlen segítséget kapott útja során.

Mivel azonban a drón a sűrű növényzet és a nádas miatt nem mindenhol láthatott le a tiszta talajfelszínig, a modellt a valósághoz kellett igazítani: Tamás a nyári hőségben egy precíziós GNSS műszerrel, gyalogosan több mint 3000 mérési pontot rögzített.

Az 5 négyzetkilométeres területen végzett munka végül egy 750 millió képpontból álló, 8x8 centiméteres pixel felbontású digitális modellt eredményezett, amellyel sikeresen feltérképezték a többszörösen teraszos tórendszer vízborítási lehetőségeit.

„Erre azért volt szükség, mert az illetékes hatóságok felé centiméteres pontossággal igazolnunk kellett: a főcsatornából gravitációsan kivezetett víz nem önt majd el műutakat, gazdasági- vagy lakóépületet, gázmérő állomást vagy olyan szomszédos termőföldeket, amelyek tulajdonosai ebbe nem egyeztek bele”

– érzékelteti a helyzet komplexitását Tamás, akinek ezzel párhuzamosan a 100 helyrajzi számot felölelő területen közel 50 magángazdát, önkormányzati és állami tulajdonost kellett felkutatnia és hozzájárulásra bírnia területük elárasztásához.

Az elmélet tehát készen állt – de a java még csak ezután kezdődött. Egy maroknyi civil ugyanis nem kisebbre vállalkozott, minthogy a tómedreket összekötő csatornákat lejtésiránnyal szemben töltve visszavezeti az életet adó vizet a porzó medrekbe.

Folytatjuk!

Kövesd te is a Szegedi VízŐrzők munkáját a Facebookon!

Fotók: Szegedi VízŐrzők – Öreghegy Projekt Facebook oldala

Példa&Érték

A remény (víz)őrzői I. – Civilek a pusztító aszály ellen

NSzM

Egy elfeledett tómeder segélykiáltása

Laikus ötletből szakmai összefogás

A táj mikrodinamikájának digitalizálása

További cikkek

Otthon

Példa&Érték

ÚJRA!hasznosítás