Érteni a láthatatlant

A világunkat feszítő polikrízis nem távoli jövő, hanem a jelenünk kőkemény valósága. Kimmel Hajnalka közgazdász szerint pedig a válasz nem a felszíni zöldítésben, hanem a gazdasági rendszerek és saját evolúciós korlátaink gátlástalanul őszinte megértésében rejlik.

Kimmel Hajnalka neve sokak számára az Instagramról ismert Tudatos Minimalizmus platformmal forrt össze, ám tevékenysége messze túlmutat az esztétikus rendszerezésen. Közgazdász szemmel és marketinges tapasztalattal a háta mögött elemzi a modern világ globális kihívásait, legyen szó fogyasztói mechanizmusokról vagy vállalati felelősségvállalásról. Nem megoldókulcsokat kínál, hanem egy új szemléletmódot, amely segít eligazodni a fenntarthatatlannak tűnő gazdasági és társadalmi folyamatok sűrűjében.

Mindig izgalmas látni, kinek az életébe hogyan érkezik meg a rendszerszintű gondolkodás igénye. Nálad mi volt az a gyújtópont, ami a közgazdasági pályát és a környezeti hatások elemzését ilyen szorosan összekötötte?

Közgazdászként mindig is érdekeltek a rendszerek, a társadalmi és környezeti hatások összefüggései. Az igazi fordulópont négy évvel ezelőtt jött el, amikor belefutottam egy tanulmányba a polikrízisről. Ez rávilágított, hogyan hozta el a kapitalista rendszer, a fosszilis erőforrás-használat és a folytonos növekedés kényszere azt a válságot, amiben élünk. Akkoriban született meg a második kisfiam, és ez a felismerés abban a pillanatban nagyon megborított.

De a félelem hamar cselekvésbe fordult át: ebből született meg a Tudatos Minimalizmus misszióm, mely számomra egy olyan gondolkodási és fogyasztási keretrendszer, amelyben a cél, hogy megértsük a globális problémákat, elfogadjuk őket, és megpróbáljuk mérsékelni azok negatív hatásait.

A szakmai fókuszváltás szemmel láthatóan a magánéletedet is alapjaiban rendezte át. Hogyan jelenik meg nálatok a gyakorlatban ez a „régi tudást” visszahozó, reziliensebb életmód?

Amikor kertes házba költöztünk, rájöttem, hogy nem akarok steril díszkertet, mert az nem támogatja a környezetet. Ehelyett veteményest hoztunk létre, méhbarát növényeket telepítettünk, és elkezdtem megtanulni a városi önellátás kultúráját.

"Van egy 17 éves autóm, amibe fél éve bele sem ültem. De a fix 19 Celsius-fokos hőmérséklet a házban, vagy az, hogy heti egyszer eljárok egy farmra önkénteskedni, mind-mind ugyanarról szól: visszahozni valamit abból a korból, amikor még nem volt minden gépesített."

Ez az illuzórikus bőség, amiben élünk, nem fenntartható, ezekkel a döntésekkel pedig a saját rezilienciánkat növelhetjük.

A szakmai munkásságod markáns része gazdasági szereplőknek szól. Hogyan látod, hol tart ma a vállalati gondolkodás ezen a téren?

A nagyvállalatoknál az értékítélet sokszor elcsúszott, és gyakran csak látszatvilágot támogató stratégiákat látunk. Ezzel szemben tapasztalatom szerint a kisvállalkozások sokkal emberibben próbálnak működni, ők nyitottabbak arra, hogy megértsék, milyen rendszerhatások érvényesülnek rájuk.

"Bár egy gazdasági szereplőnek elképesztően nehéz valóban fenntarthatónak lennie – hiszen minden anyagmozgatás energiát és erőforrást vesz el a természettől –, a felelősségvállalás náluk valódi tartalommal tölthető meg."

Én abban segítek nekik, hogyan tudják a környezeti és társadalmi szempontokat beépíteni a döntéshozatalba, és hogyan válhatnak reziliensebbé a jövőre nézve.

A marketinges múltad érdekes kettősséget ad a munkádhoz: ismered a pszichológiai trükköket, amikkel fogyasztásra ösztönöznek minket. Miért tartod fontosabbnak a kognitív torzításaink leleplezését, mint a praktikus öko-tippek megosztását?

Mert az értés a nulladik pont. Ott van például a jövő diszkontálása: hajlamosak vagyunk a jelenbeli előnyöket többre értékelni, mint a jövőbeli, nagyobb hasznokat.

"Vagy a környezeti generációs amnézia, ami miatt azt hisszük, hogy a természetpusztítás elfogadható, mert ebbe születtünk bele. Amikor a konzultációk során az emberek megértik az evolúciós motorokat, akkor rendre jönnek a hatalmas ráeszmélések."

A sikert én nem abban mérem, ha valaki eldobható szívószál helyett fémet kezd el használni, hanem abban, ha megérti, miért fogyasztott eddig, és miért számít, mit és mennyit tart meg ebből.

Hogyan tudunk érdemi döntéseket hozni a jövőről, ha a közgazdaságtan – és ezen keresztül a gazdasági szereplők többsége – még mindig tőkeként, nem pedig életfenntartó rendszerként kezeli a természetet?

Ez a legnagyobb probléma. Nem foglalkozunk azzal, hogy ha az ökoszisztémát elpusztítjuk, az emberiség sem csak egy tényezővel lesz kevesebb, hiszen a létezésünket tesszük ezzel kockára. A vállalatok eredendően folyamatos növekedésre vannak kényszerítve, de ez nem hagyja, hogy a környezettel érdemben törődjünk. Rendszerszinten kell látni, hogy a vízhiány vagy az erőforrások kimerülése miatt sok cég egyszerűen ellehetetlenül a jövőben, ezért alapvető az értés és a felkészültség.

"Ha ma nem látjuk át az összefüggéseket, holnap már nem leszünk abban a helyzetben, hogy felelős döntéseket hozzunk."

Fotók: Kimmel Hajnalka

Példa&Érték

Érteni a láthatatlant: rendszerszemlélet a minimalizmus mögött

NSzM

További cikkek

Otthon

Példa&Érték

ÚJRA!hasznosítás