Gombamód szaporodnak az iskolakertek idehaza, aminek hála bölcsődétől az általános iskoláig ma már többszáz intézményben van lehetőségük a gyermekeknek igazán közel kerülni ahhoz, ami a jövőnk zálogát jelenti.
Míg
a II. világháború előtt még az emberek többsége a mezőgazdaságban dolgozott, a
20. század közepén lezajlott ún. zöld forradalom jelentősen lecsökkentette az
iparág élőmunka igényét. Olyannyira, hogy egy jóléti államban ma már csak a
társadalom 2-3 százaléka él közvetlenül zöldségtermesztésből és
állattenyésztésből.
Ezzel az eltávolodással pedig megváltozott a földhöz való
viszonyunk is: sok gyermek ma mindössze annyit tud a talajról, hogy piszkos
lesz tőle a keze...
Miközben az az egyik legfontosabb természeti kincsünk, amely
nemcsak az élelmiszer-előállítás szempontjából megkerülhetetlen, de kimutatható,
hogy a gyerek egészséges fejlődéséhez is elengedhetetlen a természethez való
közvetlen viszony.
Ezért is született meg az Iskolakertekért
Alapítvány, amely
mára Magyarországon és a régióban mintegy 300 bölcsődei, óvodai és iskolai
tagintézménnyel büszkélkedik.
Mindenki előtt nyitva áll
„Az
iskolakert az a hely, ahol a gyerekeknek tényleg piszkos lesz a kezük, hiszen a
gyakorlatban próbálják ki mindazt, amit a könyvekből megtanultak”
– fogalmaz Halbritter
András, a Széchenyi István Egyetem docense, egyben az Iskolakertekért Alapítvány
alapítója a Kék Bolygó Klímavédelmi Alapítvány
podcastjében.
A
szakember a beszélgetés elején felidézi: az iskolai kertészkedés komoly
hagyományokra tekint vissza idehaza, hiszen az egyetemi orvosképzést
támogató középkori fűvészkertekből fejlődött ki, majd az első, klasszikus
értelemben vett iskolakert Szarvason jött létre 1780-ban. Az
évszázadok alatt azonban szerepe és célja nagyban átalakult.
„Újra rá kell
vezetnünk a gyermekeket a föld tiszteletére és szeretetére, miközben az egyre
erősödő fenntartható szemlélet táplálta tudásvágyra is választ adhatunk ezzel.
De
ezekben a mini kertekben élményt és tapasztalatot is adhatunk a következő
generációnak, valamint olyan kézzel fogható tudást, amely lehetővé teszi
számukra, hogy felnőve maguk nevelte paradicsomot, retket vagy salátát tegyenek
a tányérjukra. És még egy fontos hozadék: az idősödő gazdatársadalomnak
szüksége van utánpótlásra, amit éppen ezekben a kertekben találhatunk meg.”
Minél előbb, annál jobb
Az
öngondoskodás és a tudatos életmód magjait pedig nem lehet túl korán elvetni. Halbritter
András tapasztalatai szerint az óvodások és a kisiskolások a legjobb alanyok
erre. Nem feltétlenül azért, mert hibátlanul kigyomlálják a kertet – nem is ez
a fontos –, hanem azért, mert kellően nyitottak és lelkesek ahhoz, hogy az
érdeklődés valódi kötődéssé tudjon erősödni bennük, mire az internet világa meg
nem próbálja ellopni a figyelmük egy részét.
Az Iskolakertekért Alapítvány
éppen ezért gondolkodik a lehető legszélesebb horizonton. Az iskolakert
egyszerre szolgál oktatási, nevelési és rekreációs célokat, és ad eszközöket a
pedagógusok kezébe akár a konfliktus- és a figyelemzavar kezelésére is. Ennek
jegyében nem csak a környezetismeretet tanító szakemberek terepe lehet ez,
hanem bármely pedagógusé, aki az óráját ki szeretné vinni a szabadba.
„Ehhez
minden segítséget igyekszünk megadni az alapítványnál. Már a honlapon
is rengeteg információ elérhető, emellett egyedi tanácsadással és könyvekkel
segítjük az iskolákat. Követjük a nemzetközi trendeket, és élő kapcsolatot
ápolunk külföldi iskolakertekkel foglalkozó szervezetekkel és pedagógusképző
intézetekkel, ami komoly tudássá adódik össze.”
Ráadásul a helyhiány sem
jelenthet problémát. A
szervezet alapítója kiemeli, hogy ma már kisebb terület is elegendő egy
iskolakerthez, hiszen nem a termelésen van a hangsúly, sokkal inkább az
önfenntartásra való nevelésen. A ma működő kertek döntő többségének
alapterülete 10 és 100 nm között van, azaz akár egy belvárosi iskola udvarán is
lehet neki helyet találni.