ÚJRA! magazin & kiadványok - „Alkotó Energia ÚJRA!”

Baranyai Márta kézműves, festőművész eleinte „csak” misztikusnak tartotta a parafát, ám ahogy sikerült felfedeznie, rájött: csodálatos élő anyag, amely erős pajzsunk és fegyverünk lehet a környezetünk védelmében vívott harcban.

Azt tartja, hogy a múltból merítő, de a jövőbe tekintő életszemléletét szeretné átadni az embereknek. Ezt kifejtené?

Egyrészt mindig is érdekeltek az őskultúrák, mert hiszem, hogy az emberiségnek akkor van jövője, ha ismeri a múltját. Komolyabban kezdtem foglalkozni a régi korok tárgyi emlékeivel, s ezt vállaltam fel az őskultúrás sorozatom megfestésével. Másrészt, amióta az eszemet tudom, a természetes anyagokat kedveltem, és szerencsésnek vallom magam, mert ráakadtam a csodálatos parafára, amelynek köszönhetően nemcsak a festmények lesznek egyediek, hanem környezetkímélő is, és sok mindent pótolhat az életünkben.

"Bátran nevezhetjük figyelemre méltó alternatívának a Föld jövőjéért folytatott küzdelemben."

Ahogy kimondta, hogy figyelemre méltó alternatíva, azonnal elkezdett kattogni az agyam, hogy mit tudok a parafáról, de nincs bátorságom felsorolni… Bemutatná, ha már ennyire jó ismerősök?

Fantasztikus élő anyagról van szó, hiszen az őt termő parafának csak a kérge, amely 9 évente magától leesik. Nem kell kivágni a fát, nem társul hozzá semmilyen erőszak, ugyanakkor helyettesíthető vele a fa, a bőr, a textil és a papír, tehát kulcsszerepe van a környezettudatos életmódban. Az az egy hátránya, hogy nálunk sajnos nem terem.

Ráakadt, megismerte, megszerette, aztán kikísérletezett egy technikát, amelyért Genius-díjat kapott.

Valahogy így, de az elismerésig hosszú út vezetett. Kezdetben én is, mint sokan, a dugóig és a parafa mentőövekig jutottam. Ekkor került a kezembe. Amikor az első lovat ráfestettem, olyan különleges térbeli, eleven hatást váltott ki, hogy ámulva felkiáltottam: Úristen, ez az anyag tud valamit!

Például mit?

Többek között azt, hogy a rusztikus szépsége különlegessé, élethűvé tesz mindent, ami belőle készül. Felületének esztétikus rajzolata, lyukacsos textúrája révén, kiválóan alkalmas egyedi, utánozhatatlan művek létrehozására.

"Egyszer az is előfordult, hogy fél méter távolságból nem tudták megállapítani, eredeti vagy festett a repedés a képen."

Ugyanakkor a kísérletezés során arra is rájöttem, hogy milyen anyagokat szeret, mikor mutatja meg az igazi arcát. A lovas témájú festményeket, őskultúra megjelenítését kifejezetten kedveli, kőszerűvé, rusztikussá válnak rajta, mondhatni, egymásra talál a technika és a témavilág. Viszont például a naturális színekkel festett arcképek már nem érvényesülnek rajta.

Tényleg úgy beszél róla, mint egy élőlényről.

Mert az, és ezáltal nagy a művész felelősség is. Megvan a saját rezgése, egyénisége, információtartalma, ezért nem illik olyat rákényszeríteni, ami az energetikájával ellentétes.

"Mostanság amúgy is háttérbe szorul az élet tisztelete, s ezzel igyekszem felvenni a harcot."

Bármit készítek belőle, fontos, hogy életerőt adjon, és gyógyító, pozitív energiát sugározzon. Előfordult, hogy egy képemet hosszú percekig nézte egy idős úriember, majd a végén azt mondta: hihetetlen erő sugárzik belőle, már attól feltöltődött, hogy nézte. Ezért is éri meg összhangban lenni az anyaggal, amivel dolgozunk, és önmagunkkal, az élettel.

Ön képzőművész is egyben, ezért gondolom, ahogy megismerkedett a parafával, nem csak a festmények kezdtek körvonalazódni a fejében.

Valóban így van. Főleg bőrdíszművek, amihez végre nem kell az állatokat elpusztítani. Táskákat, mellényeket, öveket, de ugyanúgy készítek egyéb használati tárgyakat, pénztárcákat, szemüvegtokot, hűtőmágnest, könyvjelzőket, piperetáskát és ékszereket. Nyitott vagyok arra is, hogy egyedi szimbólumokkal bármit alkossak, ami örömet okoz az embereknek.

Tőlem függetlenül is rengeteg lehetőség rejlik a parafában: a virágkaspótól a névjegyig, a reklámtáblától a dekorációs tárgyakig. Egyszóval számtalan fa, bőr, textil és műanyag tárgyat lehet vele helyettesíteni.

Most elképzeltem a táskámat, amelyben általában csak felfújható nyaraló nincs. Bírná a strapát?

Én is szeretem megpakolni, de eddig kitartott. Az erős hajlatokban, törésvonalak mentén viszont sajnos kezdett kopni. El ne feledjem, 7 év után!

Az alkotásain és a parafa kulcsszerepének bemutatásán túl, hogy tud ébresztőt fújni a művész, ha a Föld védelméről van szó?

A szülői generációnak nagy a felelőssége a gyerekek felé, feléltük, feléljük, ami az életfeltételeiket biztosítaná, ezért az a minimum, hogy a fiatalokat kell tudatossá nevelni, mert mi már majdhogynem menthetetlenek vagyunk. Ha kiskoruktól kezdve elültetjük bennük, hogy a saját jövőjük érdekében ne váljanak a fogyasztói társadalom kiszolgálóivá, ne károsítsák a környezetüket, és próbálják meg helyrehozni, amit mi elrontottunk, akkor talán van esély.

"Persze, vagyunk páran, akik „észbe kaptunk”, de hiszem, hogy bocsánatot kell kérnünk tőlük a mi generációnk nevében, mert nem biztatóak a jelek."

Sikersztori

Közeli kapcsolatban a Föld egyik csodájával

Kolozsi Lázár Ildikó