Iványi Orsolya, az „Éljenek a 40 feletti nők!” közösség építőjeként, olyan mélyen beleásta magát a menopauza témakörébe, hogy a Jaffa Kiadó gondozásában nemrégiben megjelent egy tudományos alapokra épített, hiánypótló könyve, Mindent a változókorról címmel.
Kommunikációs
tanácsadó, közösségépítő, menopauza aktivista és kutató, a Magyar Menopausa
Társaság vezetőségi tagja, a
magyarországi Menopauza-barát Munkahely
program megalapítója
és a Vichy Neovadiol Változókor nagykövete, aki nagy örömünkre az Alkotó
Energia magazin Újra, élek! rovatának szerzője is.
Iványi
Orsolya úgy gondolja, egyre fontosabb a társadalom jövőképességének aktív
alakítása, amihez ő úgy tud hozzájárulni, hogy reflektorfénybe helyezi azt a
korosztályt, mely jelenleg láthatatlanságra van ítélve: a 40+ nőket, akik a
családok, a közösségek, a társadalom alappillérei. Az aktivista úgy véli, hogy
a fenntartható életmód szerves része kell hogy legyen, hogy felismerjük és
értékeljük az egyének értekeit, kortól függetlenül.

Miért pont aktivista?
Az aktivista
azt szeretné elérni, hogy minél többet beszéljenek egy témáról, sokakat érintő
területről, amelyben hisz.
Azért választottam ezt, mert azon dolgozom, hogy a
menopauza ne legyen tabu, minden nő kapjon megfelelő ellátást, legyenek
menopauzára szakosodott orvosok, a munkahelyeken menopauza program.
Van min
dolgozni, viszont az is fontos, hogy ez egy küldetéstudatból fakadó szenvedély.
Hogy kapja el az embert a szenvedély?
Csináltam
egy zárt Fb-csoportot 5 éve, hogy akkor én mostantól a
menopauzáról fogok írni. Három nap alatt megjelent ötszáz nő. Az első
gondolatom az volt, „Úristen, ezek a nők azért jöttek, hogy
edukálódjanak, és én még nem tudok eleget…” Innen indult
a motiváció, hogy egyre mélyebben beleássam magam. Amikor először kitettem a
Facebookra, hogy menopauza aktivista vagyok, vártam a röhögő emojikat, de nem
jöttek, nálam ez nem is jellemző. Más helyen, ha megjelenik valami,
hozzászoktam a trollkodós üzenetekhez, ezeket általában úgy fojtom el, hogy
hosszú szakmai válaszokat írok, amivel többnyire nem tudnak, mit kezdeni.
Ha azt vesszük, kevesen állíthatják, hogy „doktorai” a témának.
Eléggé le
vagyunk maradva minden szinten, ami egyáltalán nem jó, hiszen a menopauza
közvetlenül az emberiség felét érinti.
Apropó doktorok, a Magyar Menopausa Társaság beválasztott a vezetőségi tagok közé.
Igen, magam is meglepődtem, mert ez
egy orvosokból álló társaság, de nyilván a munkám elismeréseként történt.
Fontos és előremutató lépés a társaságtól, hogy bevon egy civilt, aki segít
nekik kommunikálni a nők felé is.
Az orvosok egymás között megbeszélik a legújabb
trendeket, szakmai irányvonalakat, de ebből a nők nem sokat tudnak
hasznosítani, ha nem közvetíti feléjük valaki.
Természetesen megtisztelő, hogy részt vehetek ebben a közös munkában, nem
tudok ilyenről, hogy a világon más menopauza társaság ilyen formán működne
együtt civillel.

Vissza a tevékenységedhez, amelynek mérföldköve a most megjelent könyved, Mindent a változókorról címmel. Egy éven belül ez már a második, igaz, a Toszkán Love Story – avagy van élet 40 felett is, azért más kategória volt.
Az egy
memoár és nyilván nem hasonlítható össze a kettő. Más az, hogy az ember
megírja, ami az életében történt, vagy veszi a bátorságot, és elkezd dolgozni
egy szakmai könyvön, amelyben száznál több tudományos lábjegyzet van. Nem
mellesleg egy viszonylag fiatal tudományágról, hiszen a menupauzális medicina
30 éves.
Hihetetlen, ez hogy lehet?
Úgy, hogy a
nőket 1993-ig nem vonták be a nagy kutatásokba (rák, cukorbetegség, kardió),
emiatt sok mindent nem tudnak a női testről.
Ez idő előtt a női hormonpótló
gyógyszert férfiakon tesztelték. Az volt a mondás, hogy „a nő csak egy kis
férfi”, ami neki jó, jó lesz a nőknek is…
Ennek a másik nagy hátránya az, hogy
ha én például 30-40 éven keresztül használok
hormonterápiát, akkor nem tudom, hogy milyen
hatása lesz, mert még nincs rá kutatás.

Akkor tényleg nagy bátorság kellett a könyv megírásához. Gondolom, volt szakmai lektorod.
A Magyar
Menopausa Társaság elnöke, dr. Jakab Attila professzor
volt, akit
megkértem, hogy mondatról mondatra nézze át, hiszen nem szerettem volna, ha
bármi hiba, elírás kerül bele, mert hiába fiatal a tudományág, folyamatosan
jönnek új információk.
Például most augusztusban megjelent egy kutatás,
amelyben leírták, hogy már nem ötvenegy a menopauza átlagéletkora, hanem
negyvenkilenc, és egyre több nő kerül 40-45 éves kora előtt korai menopauzába.
Gondoljunk bele, akivel ez megtörténik
úgy, hogy soha nem hallott a korai menopauzáról, annak egy sokk lesz ez, mert legalább tíz évet elvettek az életéből, ráadásul szüksége
lehet hormonterápiára is, és mondjuk nem tud róla. Ezért is fontos, hogy már 30-35 körül
elkezdjék a nők magukat edukálni, mert ha a jelenlegi kutatásokat nézzük,
negyven felett valami biztos elindul.
Az öregedés mindenképp.
A menopauza
felgyorsítja a folyamatot, s ebben az ifjúságorientált világban a „sima”
öregedés is elég megterhelő, de nem ez a legrosszabb, hanem az, hogy
hajlamosabbak leszünk a betegségekre.
Amikor arról beszélünk, hogy jó lenne
kitolni hatvanéves korig, ez nem azért van, mert hatvanévesen is akarunk
szülni, hanem azért, mert a betegségek, amikre ötven felett hajlamosabbak
vagyunk, csak hatvan felett jöjjenek.
Ezért is elengedhetetlen, hogy
harmincöt-negyven éves korunkban jó formában legyünk egészségügyileg,
fizikálisan és mentálisan, mert ez hatással lesz a menopauza időszakára.

A hormonterápia minden nőnek mentőöv?
Nem
mindenkinek van rá szüksége, de a fentebb említett korai menopauza esetén igen.
Ha valaki hatvan körül kap észbe, hogy hőhullámok gyötrik, hiába kezdené el a
hormonpótlást, mert a teste már nem olyan egészséges.
Ahogy negyven-hatvanéves
korunk között élünk, az kihat a későbbi éveinkre is.
Nem mindegy, hogy a
nyugdíj után van még húsz jó évünk, vagy folyamatosan egészségügyi gondokkal
küzdünk.
Ijesztő belegondolni, hogy a tájékozatlanság, milyen sokat árthat.
Nem
szeretnék rémisztegetni senkit, csak felhívni a figyelmet, hogy az
egészségtelen életmód is hozzájárul a folyamatok felgyorsulásához.
A túlsúly, a
dohányzás és az alkohol nem csak a testet öregítik, hanem az agyat és a
petefészket is.
A hormonok ott vannak mindenhol a testünkben, az ösztrogén több
száz folyamatban vesz részt, amikor eltávozik a
szervezetünkből, nem termel többet, nyilvánvalóan érinti az összes folyamatot,
amiben benne volt. Ha valaki megfelelően eszik, iszik, mozog, alszik,
stresszmentesít, akkor enyhébbek lesznek a tünetei.
Nehéz megmondani, hogy
kinek lesznek tünetei. A nők 25 százalékának nincsen. Nem kell ezen ketyegni
állandóan, de tagadásban sem szabad kerülni, mert egyes tünetek nem lesznek
jobbak.
Sokan azt hiszik, hogy ha vége a menopauzának minden visszaáll a régi
kerékvágásba. Sajnos, nem. Újrakalibrálódunk, de lehet, hogy utána is lesz hőhullám, vagy a
hüvelyszárazság sem fog magától megoldódni. Néha még az orvosok is azt mondják,
hogy nincs mit tenni, vagy nem mondanak semmit. Én pont ezeket írtam le a
könyvben, amit nem mondanak el az orvosok, vagy elmondanák, ha rákérdezek, de
nem tudjuk, hogy mire kérdezzünk rá.

Szép remények…
A
legfontosabb, hogy ne azon pörögjön az ember, hogy már nem „nő”, nem fiatal és
szép, hanem gondoljon arra, hogy van tudása, tapasztalata. Ezt használja arra,
hogy megtalálja a helyét a világban. Új szerepeket kell találni, ez a szépsége,
hogy sok dolgot ki lehet próbálni, kísérletezni.
Nem szabad elengedni magunkat.
Ötven körül még elég erősek és bátrak vagyunk, hogy belevágjunk.
A könyvben sok
saját sztorit hozok, én miken mentem keresztül, és persze szerencsés vagyok,
mert a férjemet edukáltam és érti, hogy min megyek keresztül. Az lenne a legjobb,
ha mindenkinek lenne egy minimál menopauza tudása, s akkor nem kellene
magyarázkodni. Férfiak is írnak nekem, hogy szeretnének többet tudni, és
segíteni a
partnerüknek.
És egyre több férfi cégvezetőnek is fontos lesz a téma…
Mondok egy
példát, hogy miért kellene még többnek is fontos legyen.
Ha mondjuk,
Magyarországon van egymillió nő, abból 25 százaléknak nincs, vagy alig van
tünete, 75 százaléknak van, s ebből 25 százaléknak olyan durva, hogy az
életminőségét is befolyásolja.
Tulajdonképpen mindenki érintett lehet
édesanyák, lánytestvérek, kollégák, rokonok kapcsán. A Tesco-nál 2020-ban kezdtünk el egy menopauza
programot,
ahol edukáljuk a kolléganőket, érzékenyítjük a vezetőket, és
próbálunk munkahelyi módosításokat is eszközölni, ahol lehetséges.

Volt olyan
tréning, ahol valaki
azt mondta
az elején, hogy a menopauza maradjon tabu…
De, amikor végighallgatta a
példákat, hogy például, mit érez egy nő a kasszában, aki a 8 óra alatt hatszor
izzadt le a hőhullámoktól, de nem mehet ki, nem tud hatszor pólót cserélni és
így tovább, már nem így állt hozzá. Mindig elmondom, nekik nem kell diagnosztizálni, csak
mondják el a kolléganőknek, hogy voltak ilyen tréningen, és a nők hálásak
lesznek érte.
Minden bizonnyal a sok fontos információért is, amit megosztasz velük, velünk, mert azért ez az időszak sok csapdát is hordoz a tüneteken kívül. Csodateák, csodakrémek, csodahormonok, biznisz ez a javából.
Ha hiteles
válaszokat szeretnénk kapni, akkor olyan orvoshoz menjünk, aki erre
szakosodott, képben van.
Egy kétségbeesett nő (és akár férfi is) mindent
megvesz, mindent kipróbálna, ami segíthet. De ne feledjük, hogy valami attól,
mert természetes, gyógynövényes, még okozhat problémát.
Fontos, hogy hiteles,
bevizsgált termék legyen, így gyógyszertárból még mindig kifizetődőbb bármit
megvenni. Viszont az lényegesebb, hogy alaposan járjunk utána mindennek, lehet
kísérletezgetni, de figyeljük magunkat, vezessünk tüneti naptárt. Az orvos is
könnyebben tud segíteni, ha felkészülten megyünk.

Nem hiszem, hogy kellene ajánló ezek után a könyvedhez, de ha mégis, mit mondanál, mi volt a fő célod vele?
Elsősorban a
tájékoztatás, hogy mindenki bővíthesse az ismereteit, a figyelemfelkeltés, hogy
igenis foglalkozni kell vele, de egy kicsit ébresztő is, hiszen a hosszútávú
egészségünk a tét.
Nem szeretem, ha ezzel kapcsolatban a negatív narráció
emelkedik ki, inkább arra törekszem, hogy megértsék, ez is ugyanolyan
életszakasz, mint a többi, csak többet kell a dolgozni rajta.
Az interjú alapjául a Margo Feszt
könyvbemutatója szolgált. A szerzővel Mörk Leonóra beszélgetett.
Címlapfotó: Gregus Máté
További tartamat az alábbi linkeken találsz
/alkotoenergia
Iványi Orsolya - Éljenek a 40 feletti nők