Mindent a változókorról: A menopauza összeköt

Iványi Orsolya, az „Éljenek a 40 feletti nők!” közösség építőjeként, olyan mélyen beleásta magát a menopauza témakörébe, hogy a Jaffa Kiadó gondozásában nemrégiben megjelent egy tudományos alapokra épített, hiánypótló könyve, Mindent a változókorról címmel.

Kommunikációs tanácsadó, közösségépítő, menopauza aktivista és kutató, a Magyar Menopausa Társaság vezetőségi tagja, a magyarországi Menopauza-barát Munkahely program megalapítója és a Vichy Neovadiol Változókor nagykövete, aki nagy örömünkre az Alkotó Energia magazin Újra, élek! rovatának szerzője is.

Iványi Orsolya úgy gondolja, egyre fontosabb a társadalom jövőképességének aktív alakítása, amihez ő úgy tud hozzájárulni, hogy reflektorfénybe helyezi azt a korosztályt, mely jelenleg láthatatlanságra van ítélve: a 40+ nőket, akik a családok, a közösségek, a társadalom alappillérei. Az aktivista úgy véli, hogy a fenntartható életmód szerves része kell hogy legyen, hogy felismerjük és értékeljük az egyének értekeit, kortól függetlenül.

Miért pont aktivista?

Az aktivista azt szeretné elérni, hogy minél többet beszéljenek egy témáról, sokakat érintő területről, amelyben hisz.

Azért választottam ezt, mert azon dolgozom, hogy a menopauza ne legyen tabu, minden nő kapjon megfelelő ellátást, legyenek menopauzára szakosodott orvosok, a munkahelyeken menopauza program.

Van min dolgozni, viszont az is fontos, hogy ez egy küldetéstudatból fakadó szenvedély.

Hogy kapja el az embert a szenvedély?

Csináltam egy zárt Fb-csoportot 5 éve, hogy akkor én mostantól a menopauzáról fogok írni. Három nap alatt megjelent ötszáz nő. Az első gondolatom az volt, „Úristen, ezek a nők azért jöttek, hogy edukálódjanak, és én még nem tudok eleget…” Innen indult a motiváció, hogy egyre mélyebben beleássam magam. Amikor először kitettem a Facebookra, hogy menopauza aktivista vagyok, vártam a röhögő emojikat, de nem jöttek, nálam ez nem is jellemző. Más helyen, ha megjelenik valami, hozzászoktam a trollkodós üzenetekhez, ezeket általában úgy fojtom el, hogy hosszú szakmai válaszokat írok, amivel többnyire nem tudnak, mit kezdeni.

Ha azt vesszük, kevesen állíthatják, hogy „doktorai” a témának.

Eléggé le vagyunk maradva minden szinten, ami egyáltalán nem jó, hiszen a menopauza közvetlenül az emberiség felét érinti.

Apropó doktorok, a Magyar Menopausa Társaság beválasztott a vezetőségi tagok közé.

Igen, magam is meglepődtem, mert ez egy orvosokból álló társaság, de nyilván a munkám elismeréseként történt.

Fontos és előremutató lépés a társaságtól, hogy bevon egy civilt, aki segít nekik kommunikálni a nők felé is.

Az orvosok egymás között megbeszélik a legújabb trendeket, szakmai irányvonalakat, de ebből a nők nem sokat tudnak hasznosítani, ha nem közvetíti feléjük valaki. Természetesen megtisztelő, hogy részt vehetek ebben a közös munkában, nem tudok ilyenről, hogy a világon más menopauza társaság ilyen formán működne együtt civillel.

Vissza a tevékenységedhez, amelynek mérföldköve a most megjelent könyved, Mindent a változókorról címmel. Egy éven belül ez már a második, igaz, a Toszkán Love Story – avagy van élet 40 felett is, azért más kategória volt.

Az egy memoár és nyilván nem hasonlítható össze a kettő. Más az, hogy az ember megírja, ami az életében történt, vagy veszi a bátorságot, és elkezd dolgozni egy szakmai könyvön, amelyben száznál több tudományos lábjegyzet van. Nem mellesleg egy viszonylag fiatal tudományágról, hiszen a menupauzális medicina 30 éves.

Hihetetlen, ez hogy lehet?

Úgy, hogy a nőket 1993-ig nem vonták be a nagy kutatásokba (rák, cukorbetegség, kardió), emiatt sok mindent nem tudnak a női testről.

Ez idő előtt a női hormonpótló gyógyszert férfiakon tesztelték. Az volt a mondás, hogy „a nő csak egy kis férfi”, ami neki jó, jó lesz a nőknek is…

Ennek a másik nagy hátránya az, hogy ha én például 30-40 éven keresztül használok hormonterápiát, akkor nem tudom, hogy milyen hatása lesz, mert még nincs rá kutatás.

Akkor tényleg nagy bátorság kellett a könyv megírásához. Gondolom, volt szakmai lektorod.

A Magyar Menopausa Társaság elnöke, dr. Jakab Attila professzor volt, akit megkértem, hogy mondatról mondatra nézze át, hiszen nem szerettem volna, ha bármi hiba, elírás kerül bele, mert hiába fiatal a tudományág, folyamatosan jönnek új információk.

Például most augusztusban megjelent egy kutatás, amelyben leírták, hogy már nem ötvenegy a menopauza átlagéletkora, hanem negyvenkilenc, és egyre több nő kerül 40-45 éves kora előtt korai menopauzába.

Gondoljunk bele, akivel ez megtörténik úgy, hogy soha nem hallott a korai menopauzáról, annak egy sokk lesz ez, mert legalább tíz évet elvettek az életéből, ráadásul szüksége lehet hormonterápiára is, és mondjuk nem tud róla. Ezért is fontos, hogy már 30-35 körül elkezdjék a nők magukat edukálni, mert ha a jelenlegi kutatásokat nézzük, negyven felett valami biztos elindul.

Az öregedés mindenképp.

A menopauza felgyorsítja a folyamatot, s ebben az ifjúságorientált világban a „sima” öregedés is elég megterhelő, de nem ez a legrosszabb, hanem az, hogy hajlamosabbak leszünk a betegségekre.

Amikor arról beszélünk, hogy jó lenne kitolni hatvanéves korig, ez nem azért van, mert hatvanévesen is akarunk szülni, hanem azért, mert a betegségek, amikre ötven felett hajlamosabbak vagyunk, csak hatvan felett jöjjenek.

Ezért is elengedhetetlen, hogy harmincöt-negyven éves korunkban jó formában legyünk egészségügyileg, fizikálisan és mentálisan, mert ez hatással lesz a menopauza időszakára.

A hormonterápia minden nőnek mentőöv?

Nem mindenkinek van rá szüksége, de a fentebb említett korai menopauza esetén igen. Ha valaki hatvan körül kap észbe, hogy hőhullámok gyötrik, hiába kezdené el a hormonpótlást, mert a teste már nem olyan egészséges.

Ahogy negyven-hatvanéves korunk között élünk, az kihat a későbbi éveinkre is.

Nem mindegy, hogy a nyugdíj után van még húsz jó évünk, vagy folyamatosan egészségügyi gondokkal küzdünk.

Ijesztő belegondolni, hogy a tájékozatlanság, milyen sokat árthat.

Nem szeretnék rémisztegetni senkit, csak felhívni a figyelmet, hogy az egészségtelen életmód is hozzájárul a folyamatok felgyorsulásához.

A túlsúly, a dohányzás és az alkohol nem csak a testet öregítik, hanem az agyat és a petefészket is.

A hormonok ott vannak mindenhol a testünkben, az ösztrogén több száz folyamatban vesz részt, amikor eltávozik a szervezetünkből, nem termel többet, nyilvánvalóan érinti az összes folyamatot, amiben benne volt. Ha valaki megfelelően eszik, iszik, mozog, alszik, stresszmentesít, akkor enyhébbek lesznek a tünetei.

Nehéz megmondani, hogy kinek lesznek tünetei. A nők 25 százalékának nincsen. Nem kell ezen ketyegni állandóan, de tagadásban sem szabad kerülni, mert egyes tünetek nem lesznek jobbak.

Sokan azt hiszik, hogy ha vége a menopauzának minden visszaáll a régi kerékvágásba. Sajnos, nem. Újrakalibrálódunk, de lehet, hogy utána is lesz hőhullám, vagy a hüvelyszárazság sem fog magától megoldódni. Néha még az orvosok is azt mondják, hogy nincs mit tenni, vagy nem mondanak semmit. Én pont ezeket írtam le a könyvben, amit nem mondanak el az orvosok, vagy elmondanák, ha rákérdezek, de nem tudjuk, hogy mire kérdezzünk rá.

Szép remények…

A legfontosabb, hogy ne azon pörögjön az ember, hogy már nem „nő”, nem fiatal és szép, hanem gondoljon arra, hogy van tudása, tapasztalata. Ezt használja arra, hogy megtalálja a helyét a világban. Új szerepeket kell találni, ez a szépsége, hogy sok dolgot ki lehet próbálni, kísérletezni.

Nem szabad elengedni magunkat. Ötven körül még elég erősek és bátrak vagyunk, hogy belevágjunk.

A könyvben sok saját sztorit hozok, én miken mentem keresztül, és persze szerencsés vagyok, mert a férjemet edukáltam és érti, hogy min megyek keresztül. Az lenne a legjobb, ha mindenkinek lenne egy minimál menopauza tudása, s akkor nem kellene magyarázkodni. Férfiak is írnak nekem, hogy szeretnének többet tudni, és segíteni a partnerüknek.

És egyre több férfi cégvezetőnek is fontos lesz a téma…

Mondok egy példát, hogy miért kellene még többnek is fontos legyen.

Ha mondjuk, Magyarországon van egymillió nő, abból 25 százaléknak nincs, vagy alig van tünete, 75 százaléknak van, s ebből 25 százaléknak olyan durva, hogy az életminőségét is befolyásolja.

Tulajdonképpen mindenki érintett lehet édesanyák, lánytestvérek, kollégák, rokonok kapcsán. A Tesco-nál 2020-ban kezdtünk el egy menopauza programot, ahol edukáljuk a kolléganőket, érzékenyítjük a vezetőket, és próbálunk munkahelyi módosításokat is eszközölni, ahol lehetséges.

Volt olyan tréning, ahol valaki azt mondta az elején, hogy a menopauza maradjon tabu…

De, amikor végighallgatta a példákat, hogy például, mit érez egy nő a kasszában, aki a 8 óra alatt hatszor izzadt le a hőhullámoktól, de nem mehet ki, nem tud hatszor pólót cserélni és így tovább, már nem így állt hozzá. Mindig elmondom, nekik nem kell diagnosztizálni, csak mondják el a kolléganőknek, hogy voltak ilyen tréningen, és a nők hálásak lesznek érte.

Minden bizonnyal a sok fontos információért is, amit megosztasz velük, velünk, mert azért ez az időszak sok csapdát is hordoz a tüneteken kívül. Csodateák, csodakrémek, csodahormonok, biznisz ez a javából.

Ha hiteles válaszokat szeretnénk kapni, akkor olyan orvoshoz menjünk, aki erre szakosodott, képben van.

Egy kétségbeesett nő (és akár férfi is) mindent megvesz, mindent kipróbálna, ami segíthet. De ne feledjük, hogy valami attól, mert természetes, gyógynövényes, még okozhat problémát.

Fontos, hogy hiteles, bevizsgált termék legyen, így gyógyszertárból még mindig kifizetődőbb bármit megvenni. Viszont az lényegesebb, hogy alaposan járjunk utána mindennek, lehet kísérletezgetni, de figyeljük magunkat, vezessünk tüneti naptárt. Az orvos is könnyebben tud segíteni, ha felkészülten megyünk.

Nem hiszem, hogy kellene ajánló ezek után a könyvedhez, de ha mégis, mit mondanál, mi volt a fő célod vele?

Elsősorban a tájékoztatás, hogy mindenki bővíthesse az ismereteit, a figyelemfelkeltés, hogy igenis foglalkozni kell vele, de egy kicsit ébresztő is, hiszen a hosszútávú egészségünk a tét.

Nem szeretem, ha ezzel kapcsolatban a negatív narráció emelkedik ki, inkább arra törekszem, hogy megértsék, ez is ugyanolyan életszakasz, mint a többi, csak többet kell a dolgozni rajta.

Az interjú alapjául a Margo Feszt könyvbemutatója szolgált. A szerzővel Mörk Leonóra beszélgetett.

Címlapfotó: Gregus Máté

További tartamat az alábbi linkeken találsz

/alkotoenergia

Iványi Orsolya - Éljenek a 40 feletti nők

Sikersztori