Egy brazil pár több mint kétmillió fát ültetett 20 év alatt azért, hogy újjáélessze azt a trópusi paradicsomot, amely egykor a család birtokán létezett. Az eredmény nem csak lenyűgöző, de példaértékű és hitet adó is egyben.
1990 óta 129 millió hektár, azaz Dél-Afrika
területének megfelelő erdőséget irtott ki az ipar, a mezőgazdaság és úgy
általában: az emberi kéz. Évente pedig még mindig annyi erdőség vész el, amivel
akár Panamát is le lehetne fedni.
Az üvegházhatású gázok mintegy 15 százaléka
származik az erdőirtásból, miközben számtalan növény- és állatfaj veszíti el az
élőhelyét minden egyes nap.
Ennek a folyamatnak a végzetes következményeként
például az amazóniai esőerdő – amely a világ legnagyobb
egybefüggő trópusi rengetege – 50 éven belül akár teljesen el is
tűnhet, helyét pedig szavanna veheti át.
Márpedig nem kérdés: az Amazonas nélkül esélyünk sincs megnyerni a klímaváltozás ellen vívott harcot!

Az esőerdő
ugyanis kulcsfontosságú szerepet játszik a légköri szén-dioxid megkötésében: az
erdő fái 150-200 milliárd tonna szént tartanak „fogva”, miközben naponta 20
milliárd tonna vizet bocsátanak ki az atmoszférába.
Annak ellenére pedig, hogy
csak körülbelül a Föld felszínének mindössze 1 százalékát borítják, az összes
ismert állatfaj 10 százalékának adnak otthont.
A Föld tüdeje zsugorodik...
De mit tehetünk egy ilyen hatalmas környezeti
pusztítás ellen? Az ember kicsinek és tehetetlennek érezheti magát, miközben
azon gondolkodik, hogy valójában milyen hatást tud kifejteni. Bármit is változtatunk
a saját életünkben és életterünkben, érződik egyáltalán? – tesszük fel maguknak
a kérdést. Egy brazil fotós, Sebastião Salgado és felesége, Lélia Deluiz Wanick
Salgado megadta nekünk a választ.

2 milliónyi remény
A 80 éves Sebastiao – aki egyben Brazília egyik
leghíresebb kortárs művésze – a 90-es évek végén figyelt fel arra a pusztulásra,
amit a brazil erdők elszenvednek. Saját elmondása szerint történetéhez hozzátartozik
az is, hogy akkoriban dokumentálta a ruandai népírtás kegyetlenségét, így
kimondottan zaklatott és szenzitív időszakot élt meg.
Ezért is határoztak úgy
feleségével, hogy visszavonulnak az egykori családi farmra. Az a látvány
azonban, ami ott fogadta őket, mellbevágó volt. Elapadt vizek, kiszáradt föld,
kopár táj. Az erdős terület szinte teljesen eltűnt, vele együtt pedig a vadon
élő állatok is.
Az elkeserítő állapotokat látva Salgado nejének
merész ötlete támadt.

"Telepítsük újra a kivágott fákat!"
Életre
hívták az Instituto Terra nevű szervezetet, amelynek keretében nagyszabású csemeteültetésbe
kezdtek. A fotós tudta, hogy őshonos fákra van szükség ahhoz, hogy küldetésük
sikeres legyen. Sőt, a magokat is helyben kell összegyűjteniük, különben az
erdő nem éled újjá. A befektetett energia pedig meghozta gyümölcsét: a terület
szó szerint hamvaiból támadt fel két évtized alatt.
A vadvilág visszatért, és
ott, ahol a 90-es évek végén bántó csend honolt, most madarak káosza és rovarok
zümmögése tölti meg a levegőt.
Összesen mintegy 172 madárfaj, 33 emlősfaj, 15
hüllőfaj, 15 kétéltűfaj és 293 növényfaj tért vissza, és teljesen újjáépült az
ökoszisztéma is.
Az erdőtelepítési projekt során Salgadóék csapatukkal több
mint két évtized alatt kétmillió fát ültettek, amivel egy 40 ezer
négyzetméternyi terület 90 százalékát sikerült rehabilitálniuk.
A projekt legnagyobb hozadéka mégis talán az,
hogy milliókat inspirál, példát mutatva a cselekvés erejéről, és bebizonyítva,
hogy milyen gyorsan képes a környezet új életre kelni, ha megadjuk neki rá a
lehetőséget.
Fotó: Instituto Terra Fb
További tartamat az alábbi linkeken találsz
/alkotoenergia
Instituto Terra