A kiterjesztett gyártói felelősség (EPR) Európa egyik legfontosabb körforgásos eszközévé vált. A gyártók nemcsak előállítják a termékeket, felelősek a teljes életútért. Azonban a jelenlegi rendszer súlyos problémával küzd: a hulladék mozgása gyakorlatilag láthatatlan.
A hulladékkezelési lánc egyik legnagyobb kihívása az
átláthatóság. Ki mit és mikor gyűjtött be? Milyen minőségben? Hova
szállították? Mennyit hasznosítottak belőle? A jelenlegi EPR-modellben ezek
az adatok gyakran csak becslések, amelyekben könnyen keletkeznek torzulások
vagy akár visszaélések.
A következő évek reformjai azonban gyökeresen átalakítják a
helyzetet: a
hulladék adattá válik. A digitalizált EPR-rendszerben minden termék egy
információs objektum is, amelynek útja követhető, igazolható és auditálható. Ez
a változás új technológiákkal érkezik: blockchain alapú nyilvántartással, okos
konténerekkel és univerzális digitális termékútlevéllel.
A blockchain technológia lehetővé teszi, hogy:
· megmásíthatatlan adatsorok jöjjenek létre a
gyűjtési eseményekről,
· minden tranzakció (pl. „konténer kiürítve”,
„anyag bevételezve”, „frakció feldolgozva”) időbélyeget kapjon,
· a gyártók, hulladékkezelők, önkormányzatok és
hatóságok azonos adatbázisból dolgozzanak.
Ennek eredménye egy csalásálló, auditálható lánc, ahol a
visszagyűjtés nem adminisztratív állítás, hanem technológiai tény. A jövő gyűjtőpontjai nem passzív tárolók, hanem szenzoros,
kommunikáló infrastruktúrák.
Az okos konténerek képesek:
· azonosítani a beledobott csomagolást (pl. QR-kód
alapján),
· mérni a mennyiséget és a telítettséget,
· valós időben adatot küldeni a gyűjtési
rendszerbe,
· hozzákapcsolni az eseményt egy adott gyártó
EPR-költségviseléséhez.
A lakossági gyűjtés így először válik adatgazdag folyamattá,
amely valós statisztikákon alapul. A gyártók nem átlagokat fizetnek, hanem
pontos visszagyűjtési teljesítmény alapján kerülnek számlázásra.
2027-től
az EU több termékkategóriára bevezeti a digitális termékútlevelet (Digital
Product Passport – DPP). Ez azt jelenti, hogy minden csomagolás, elektronikai
eszköz vagy textil olyan egyedi azonosítót kap, amely tartalmazza:
· az anyagösszetételt,
· az újrahasznosíthatósági paramétereket,
· a gyártó EPR-felelősségi adatait,
· a gyűjtési események és feldolgozási lépések
láncát.
A DPP valójában a körforgás
„útlevele”: megmutatja, honnan jött az anyag, milyen minőségben használható
újra, és mikor teljesül a gyártói kötelezettség.
A digitalizált EPR-modell alapja egy szemléletváltás: a
hulladék nem kezelendő probléma, hanem adatforrás. Minden bedobott palack,
karton vagy elektronikai eszköz újabb sor egy nagy, nyilvános és megbízható
adatfolyamban.
Ebben a világban a visszagyűjtési arányok nem kommunikációs
számok, hanem valós idejű mérőszámok. A kérdés már nem az, hogy „vajon mennyit gyűjtöttünk
vissza?”, hanem az, hogy hogyan optimalizáljuk a gyűjtés - feldolgozás teljes
hálózatát az adatok alapján.


