Exportált szemét: A globális újrahasznosítás sötét oldala

Amikor lelkiismeretesen szétválogatjuk a műanyagot, a papírt és a fémet, hajlamosak vagyunk elhinni: a körforgásos gazdaság gépezete majd teszi a dolgát. A valóságban azonban a hulladék jelentős része olyan országokba kerül, ahol a feldolgozás sokkal kevésbé átlátható.

A fejlett országok számára a hulladékexport egyszerű gazdasági döntés. Az újrahasznosítás drága, és szigorú szabályokhoz kötött. Ezzel szemben a fejlődő országok olcsó munkaerővel, lazább környezetvédelmi szabályozással és növekvő alapanyagigénnyel rendelkeznek. Így az EU, az Egyesült Államok vagy Japán számára gyakran olcsóbb „eladni” a szemetet, mint házon belül kezelni.

Mi történik a megérkezés után?

A történet a kikötőknél kezdődik, ahol a konténerek tartalmát sokszor csak felületesen ellenőrzik. Bár papíron „újrahasznosítható műanyag” vagy „másodlagos papírnyersanyag” érkezik, a valóságban ez sokszor keveredik a szennyezett, feldolgozhatatlan szeméttel.

Manuális válogatás: Gyerekek és felnőttek kézzel szedik szét a hulladékot, gyakran védőfelszerelés nélkül.

Illegális égetés: A nem hasznosítható frakciót sokszor egyszerűen elégetik nyílt terepen, mérgező füstöt bocsátva a levegőbe.

Lerakók és folyók: A szemét jelentős része ellenőrizetlen lerakókba kerül, vagy közvetlenül a folyókba, tengerekbe. Így válik az exportált „újrahasznosítás” a műanyagszennyezés egyik fő forrásává.

Kína 2018-ig a világ legnagyobb hulladékimportőre volt. A „National Sword” programmal azonban betiltotta a legtöbb hulladék behozatalát, mert a szennyezett import óriási környezeti károkat okozott.

Malajzia és Indonézia a kínai tiltás után váltak fő célpontokká, ám az ellenőrzés itt sem megoldott: gyakoriak az illegális hulladékégetők és a korrupció.

Törökország az EU egyik fő partnere lett, de a feldolgozókapacitás töredéke a beérkező mennyiségnek. Az el nem égetett vagy feldolgozott hulladék egyszerűen lerakókban köt ki.

A hulladékexport mögött egy kényelmetlen etikai probléma áll: a fejlett országok saját környezetüket próbálják megóvni azzal, hogy a szennyezést kiszervezik más kontinensekre. Így a fogyasztó otthonában úgy tűnik, minden rendben van, hiszen a szelektív kuka ürül, a probléma viszont valójában csak láthatatlanná válik.

Az EU 2023-ban szigorította a hulladékexport szabályait, célként tűzve ki, hogy csak ellenőrzött, feldolgozásra alkalmas hulladék kerülhessen az EU-n kívülre. A megoldás kulcsa még a helyben történő újrahasznosítás kapacitásának bővítése lehet.

Ez rövid távon ugyan drágább, de hosszú távon fenntarthatóbb. A legfontosabb mégis az lenne, hogy kevesebb szemetet termeljünk. A hulladékexport problémája ugyanis tünet, nem ok – amíg túl sok egyszer használatos terméket használunk, addig a szállítmányok nem fognak megszűnni.

ÚJRA!hasznosítás

Exportált szemét: A globális újrahasznosítás sötét oldala

KT

Mi történik a megérkezés után?

További cikkek

Otthon

Körforgás

Ízvilág