A műanyagszennyezés ma a legégetőbb környezeti kihívások közé tartozik. Milliónyi tonna műanyag gyűlik össze óceánjainkban, talajainkban és – aggasztó módon – a testünkben is. Ebben a környezeti válságban jelenthet áttörést egy új, Japánban kifejlesztett anyag.
A RIKEN intézet, Takuzo Aida kutató vezetésével, olyan
„szupramolekuláris” polimer alapú műanyagszerű anyagot alkotott meg, amely sós
vízben teljesen lebomlik, így képes lenne alapvetően csökkenteni az óceáni
műanyagszennyezést.
A hagyományos műanyagok molekulái erős, kovalens kötésekből
állnak, amelyek felbontása energiaigényes és lassú folyamat, ezért évezredekig
képesek környezetünkben maradni.
A RIKEN kutatói e helyett „gyengébb”,
szupramolekuláris kötéseket alkalmaztak – ezek az elektrosztatikus „sóhíd”
jellegű kapcsolatok lehetővé teszik, hogy az anyag mechanikailag erős maradjon,
de bizonyos körülmények között gyorsan szétessen.
A csapat végül olyan
molekulakombinációt talált, amelyek stabil, szilárd anyagot hoznak létre, de
sós vízben a kötéseik feloldódnak, így az anyag vízoldhatóvá és biodegradálódóvá
válik. Kísérleteik szerint a kész műanyag már 8,5 óra alatt szétesik sós vízben,
visszajuttatva az alkotóelemeket a környezetbe.
Az új anyag nem csupán eltűnik a vízben: szétesése nitrogént
és foszfort hagy maga után, amelyek a mikroorganizmusok számára tápanyagként
szolgálhatnak. Ez azt jelenti, hogy a lebomlás nem passzív destrukció, hanem
aktív környezeti haszonnal járó folyamat lehet. Ugyanakkor Takuzo Aida kutató
figyelmeztet: a tápanyagok túlzott felszabadulása algavirágzást idézhet elő,
ami ártalmas lehet a tengeri ökoszisztémákra nézve.
Ezért a technológia kulcsa,
hogy ne csak széteső anyagot hozzunk létre, hanem olyan újrafeldolgozási
láncokat is, ahol a sós vizet kontrollált körülmények között használják
hulladékkezelésre és alapanyag visszanyerésére.
Ahogyan Aida fogalmaz: a műanyagipar óriási nehézségekkel
küzd a fosszilis alapú termékek lecserélésében – nemcsak technológiai, hanem
gazdasági és infrastrukturális szinten is. De szerinte el fog jönni az a pont,
amikor a
változás elkerülhetetlen lesz, és az ilyen áttörő anyagok kulcsfontosságúak
lehetnek a fenntartható jövő felé vezető úton.
A világ óceánjaiban ma már szinte mindenütt jelen lévő mikroműanyagok
nem csupán vízi élőlényeket veszélyeztetnek, az utóbbi években több kutatás is
kimutatta, hogy akár emberi szervekben és vérben is megtalálhatók. A probléma
tehát globális, és nemcsak a tengeri élővilág kérdése, hanem egészségügyi és
élelmiszerlánc-biztonsági kérdés is.
Ez az új fejlesztés így nem csak egy
alternatív anyag: a fenntarthatóság irányába tett fontos lépés, amellyel
újragondolhatjuk azt, hogyan használjuk a műanyagokat, hogyan kezeljük
hulladékunkat, és hogyan csökkenthetjük az emberi tevékenység környezeti
terheit.


