Lebomló műanyag a tengerek megmentéséért

A műanyagszennyezés ma a legégetőbb környezeti kihívások közé tartozik. Milliónyi tonna műanyag gyűlik össze óceánjainkban, talajainkban és – aggasztó módon – a testünkben is. Ebben a környezeti válságban jelenthet áttörést egy új, Japánban kifejlesztett anyag.

A RIKEN intézet, Takuzo Aida kutató vezetésével, olyan „szupramolekuláris” polimer alapú műanyagszerű anyagot alkotott meg, amely sós vízben teljesen lebomlik, így képes lenne alapvetően csökkenteni az óceáni műanyagszennyezést.

A hagyományos műanyagok molekulái erős, kovalens kötésekből állnak, amelyek felbontása energiaigényes és lassú folyamat, ezért évezredekig képesek környezetünkben maradni.

A RIKEN kutatói e helyett „gyengébb”, szupramolekuláris kötéseket alkalmaztak – ezek az elektrosztatikus „sóhíd” jellegű kapcsolatok lehetővé teszik, hogy az anyag mechanikailag erős maradjon, de bizonyos körülmények között gyorsan szétessen.

A csapat végül olyan molekulakombinációt talált, amelyek stabil, szilárd anyagot hoznak létre, de sós vízben a kötéseik feloldódnak, így az anyag vízoldhatóvá és biodegradálódóvá válik. Kísérleteik szerint a kész műanyag már 8,5 óra alatt szétesik sós vízben, visszajuttatva az alkotóelemeket a környezetbe.

Az új anyag nem csupán eltűnik a vízben: szétesése nitrogént és foszfort hagy maga után, amelyek a mikroorganizmusok számára tápanyagként szolgálhatnak. Ez azt jelenti, hogy a lebomlás nem passzív destrukció, hanem aktív környezeti haszonnal járó folyamat lehet. Ugyanakkor Takuzo Aida kutató figyelmeztet: a tápanyagok túlzott felszabadulása algavirágzást idézhet elő, ami ártalmas lehet a tengeri ökoszisztémákra nézve.

Ezért a technológia kulcsa, hogy ne csak széteső anyagot hozzunk létre, hanem olyan újrafeldolgozási láncokat is, ahol a sós vizet kontrollált körülmények között használják hulladékkezelésre és alapanyag visszanyerésére.

Ahogyan Aida fogalmaz: a műanyagipar óriási nehézségekkel küzd a fosszilis alapú termékek lecserélésében – nemcsak technológiai, hanem gazdasági és infrastrukturális szinten is. De szerinte el fog jönni az a pont, amikor a változás elkerülhetetlen lesz, és az ilyen áttörő anyagok kulcsfontosságúak lehetnek a fenntartható jövő felé vezető úton.

A világ óceánjaiban ma már szinte mindenütt jelen lévő mikroműanyagok nem csupán vízi élőlényeket veszélyeztetnek, az utóbbi években több kutatás is kimutatta, hogy akár emberi szervekben és vérben is megtalálhatók. A probléma tehát globális, és nemcsak a tengeri élővilág kérdése, hanem egészségügyi és élelmiszerlánc-biztonsági kérdés is.

Ez az új fejlesztés így nem csak egy alternatív anyag: a fenntarthatóság irányába tett fontos lépés, amellyel újragondolhatjuk azt, hogyan használjuk a műanyagokat, hogyan kezeljük hulladékunkat, és hogyan csökkenthetjük az emberi tevékenység környezeti terheit.

ÚJRA!hasznosítás

Lebomló műanyag a tengerek megmentéséért

KT

További cikkek

Otthon

Példa&Érték

ÚJRA!hasznosítás