Április: Szelek havának népi vonala

Nevezzük (Virághozó, vigasztaló) Szent György havának, Tavaszhónak vagy Báránytor-Rügyezés havának, az április a megújulás ideje, ugyanakkor a legszeszélyesebb hónapunk, amit a tapasztaltalt gazdák különösen figyelnek, mert a csapadék bő termést ígér.

"Amit az őseink megtapasztaltak, követendőnek hittek és átadtak, azt szerencsére a modern világ zaja sem tudta elnémítani."

Különleges, értékes kincsek ezek, és minél több van a birtokunkban, annál hangosabban halljuk elődeinket. Éppen emiatt gondoltuk azt, hogy mi is hozzájárulunk a kincsek gyűjtögetéséhez...

Romulus, a hónapok fő keresztapja nevezte el áprilist is, isteni anyájáról Vénuszról, akinek az etruszk neve Apru volt. A "hét tél, hét nyár" időszakaként is tekintettek a hónapra, mert úgy vélték, hogy a tikkasztó melegtől az erős és dermesztő hózáporig, hajnali lehűlésig minden előfordulhat. Viszont a gazdák várták az esőt, mert hittek a mondásban: „Április esője elkergeti a fagyot.”

A hónap szülöttei

Az április gyermekekről elődeink úgy vélték, hogy „meggyűlik velük a bajuk”, mert úgy érkeznek a világra, hogy már határozott elképzelésük van, erős akaratú, konok emberré válnak, akik nagyon nem szeretik, ha rájuk akarnak erőltetni valamit.

Szeretnek a középpontban lenni, a figyelemért bármire képesek, és alig várják, hogy félelem nélkül felfedezhessék a világot. Néha fejjel mennek a falnak, de mivel erősek, bármit kibírnak és ha kell, újra nekimennek annak a falnak, amelybe beletört a szarvuk.

Jó vezető válhat belőlük, bár legtöbbször az érzéseikre hagyatkoznak és nem a józan eszükre. Nyíltak, egyenesek és védelmezők ugyanakkor, aki egy ilyen kapitány mögé sorakozik fel, annak nem kell félnie attól, hogy a csatamezőn cserben hagyják.

Kiemelt napok

Április 1.

Hugó napja a bolondozásé. Az emberek megtréfálták egymást és aki beugrott, azt április bolondjának nevezték. "Áprilisnak bolondja, felmászott a toronyba, azt kérdezte hány óra, fél tizenkettő, bolond mind a kettő."

Őseink szerencsétlen napnak tartották, az is megesett, hogy az 1-én született gyermekeket csak 2-án jelentették be. A szerencsétlenség Júdáshoz köthető, aki ezen a napon vetett véget életének.

Az asszonyok és leányok feketében mentek templomba, és nem volt ajánlatos tyúkot ültetni, esküvőt tartani, utazni és elkezdeni építkezni.

Április 6.

Annak ellenére, hogy az áprilistól a gazdák csapadékot vártak, Irén (április 5.) és Vilmos napján nem örültek az esőnek, mert úgy vélték: „Ha esik az eső, szűk lesz az esztendő.”

Április 11.

Fehérvasárnapon (azon kívül, hogy a nagyszombaton keresztelt katekumenek ekkor vették le az egy hátig viselt fehér ruhájukat) őseink szokása volt a komálás és mátkálás. A barátságok megpecsételéséről szólt ez a nap, komatálakat küldtek egymásnak, amelyben gyümölcsök, hímes tojások, bor és sütemény volt. Néhány helyen a farsang óta férjhez ment asszonyok a menyasszonyi ruhájukban mentek misére.

Április 12.

Gyula napja az év 100. napja, amelynek fő mozgatója a tisztaság volt. Ilyenkor a gazdák az istállókat takarították ki és lemosták az állatokat, a gazdasszonyok a lakást és a portákat. Ezen a napon a takarítás mellett elvetették a krumplit és a salátát is, s aki 12-én vetett dinnyét, annak az asszonya pördült egyet, hogy a forgás közben szétterülő szoknyájukhoz hasonló kerek dinnyék teremjenek. A vének úgy gondolták, hogy amilyen az idő Gyula napján, annak ellentéte várható 40 napig.

Április 14.

A hagyomány szerint Tibor napján szólal meg a kakukk. Viszont, ha már ekkor szép zöld a termés, akkor jó széna várható. A szőlősgazdákat viszont nem a széna érdekelte, ők másra figyeltek: "Ha Tibor napján virágos a cseresznyefa, virágos lészen a szőlő is".

Április 24.

Szent György napja ősi pásztorünnep egyben, ekkor hajtották ki az állatokat először a legelőre. Azt nem tudni, hogy tűzön is áthajtották-e mindenhol őket, de sok helyen így tisztították meg az ártó szellemektől, mert ez a nap gonoszjáró napnak is számított.

A házaknál a boszorkák elűzéséhez ajtóra, kerítésre tüskés ágakat tűztek, az ajtókat fokhagymával kenték be. A lányok „szentgyörgyharmattal” mosakodtak, hogy szépek legyenek.

Április 25.

Márk napja a kukoricavetés és a búzaszentelés napjának számított. A papok a mise után megszentelte a vetést. Aki ezekből a búzaszálakból hazavitt magával, az védettnek érezhette magát a gonosz támadásától. Volt, ahol koszorút fontak belőle, a templomi keresztre helyezték, majd nyolc nap múltán a szántóföldek négy sarkába tették, hogy megvédjék a termést a jégveréstől, ugyanakkor betegek feje alá is tettek belőle.

Terményjóslás tekintetében: "Ha megszólal a pacsirta, a béka, jó termést várhatsz, ellenben, ha hallgat a fülemüle, akkor változékony lesz a tavasz."

Életmód

Április: Szelek havának népi vonala

Alkotó Energia Magazin