Bár a „széne hónap, aratás hava” a gazdáknak a legnagyobb munkáról, a gabona betakarításáról szólt, azért nagyon sok természettel, egészséggel kapcsolatos hiedelem is kapcsolódik a Julius Caesarról elenevezett hónaphoz. Többek között a tartózkodás a fűszeres ételektől, de az asszonnyal való együtt hálás sem volt ajánlatos.
"Amit az őseink megtapasztaltak, követendőnek hittek és
átadtak, azt szerencsére a modern világ zaja sem tudta elnémítani."
Különleges, értékes kincsek ezek, és minél több van a
birtokunkban, annál hangosabban halljuk elődeinket. Éppen emiatt gondoltuk azt,
hogy mi is hozzájárulunk a kincsek gyűjtögetéséhez...
A hónap szülöttei
A régiek hiedelme szerint, akik július havában születtek,
nyughatatlanok, kedvetlenek, maguknak valók, Nehezen nyílnak meg, nem bírják a
veszekedéseket, konfliktuskerülők. Egy burkot növesztenek maguk köré, amelyben
biztonságban érzik magukat, a külvilág felé nem mutatják a problémájukat.
Érzékenyek, visszafogottak, szeretnek tanulni, de olykor szétszórtak. Örökös
mozgásban vannak, szeretnék megismerni a világot.
Őseink sokféleképpen láttak neki a az aratásnak. Volt, ahol „Jézus
segíts!” fohásszal kezdték meg a munkát, volt, ahol a föld szélén letérdeltek,
keresztet vetettek, és az sem volt szokatlan, hogy az eszközöket a templom
falához állították, a pap pedig megszentelte őket.
Kiemelt napok
Július 2.
Sarlós boldogasszony a nők előtt tisztelegtek, akik sarlóval
arattak. Sok helyen ezen a napon csak szertartást végeztek és másnap fogtak
neki a tényleges munkához. Érdekesség, hogy sok helyen ez a nap a
gazgasszonyoknak dologtiltó nap volt, és azt is tartották, hogy ha ezen a napon
esik, akkor Medárdhoz hasonlóan 40 napig esni fog.
Július 13.
Mérges Margitként is ismerték ezt a napot, mert többnyire esős,
zivataros napra lehetett számítani, ami alaposan megzavarta az aratást.
Július 15.
Henrik napján a vallásos hívek a tizenkét apostolra
emlékeztek. Ha mennydörgéses vihar támadt azt mondták „Apostolok oszlása”,
annak a reményében, hogy hogy hamarosan véget ér az égi háború és folytathatják
a munkát. A gazdasszonyok ezen a napon próbálták ki az új lisztet és sütöttek
belőle kenyeret.
Július 20.
Illés napja mindenkinek dologtiltó nap volt, mert úgy
vélték, hogy aki ezen a napon dolgozik, abba „beleüt a ménkő”, a termését pedig
elveri a jég. A gazdák nem szerették ezt a napot, mert attól féltek, hogy a vihar
lebontja a kazlakat, a villám pedig felgyújtja.
Július 22.
Mária Magdolna napján a kislányok hajából levágtak egy
keveset, hogy hosszabbra nőjjön, mivel a megtért Mária Magdolna a hajával
törülgette Krisztus lábát. Ám azt is tartották, hogy az ekkor levágott haj
alkalmas a varázslásra. Szinte elvárták, hogy aznap essen az eső, mert „Máriának
el kell síratnia a bűneit”.
Július 25.
Jakab napja a
fokhagymaszedéssel telt és azt is tartották, hogy a zabot le kell aratni, mert
ami kint marad a földeken, az ezután elvész. Kapcsolódott ide egy szép mondás
is: „Jakab napján virágzik a hó”, azaz, ha ezen a napon sok a felhő, akkor
télen sok hó várható.
Július 26.
Anna napja kedvelt ünnep volt az őseink körében, mulatságok,
bálok kapcsolódnak a naphoz és főleg az, hogy az asszonyoknak dolgtiltó napnak
számított. Más helyeken viszont megkezdték a kender nyűvését, és szép idő
eseténe leszedték az „annababot”. Szűz Mária édesanyjához fohászkodtak ezen a
napon a meddő asszonyok, hogy megfoganhassanak.