“A lényeg szemléletváltás, nem a tökéletesség hajszolása”

A hulladékmentesség nem a kukánál, hanem a gondolkodásunknál kezdődik – vallja Tóth Andi, aki tíz éve kutatja, hogyan lehet életszerűen, mégis tudatosan élni. Vele beszélgettünk kényelemről, hétköznapi döntések súlyáról és a fenntartható változás járható útjáról.

A zero waste-et, azaz a hulladékmentességet sokan még mindig egyetlen pontra szűkítik: hogy kevesebb legyen a szemét a kukában. Pedig a mögötte húzódó gondolkodás ennél sokkal összetettebb, hiszen az életmódunk egészére hat. Hol válik szét a puszta szemétcsökkentés és a valódi hulladékmentes szemlélet?

Amikor én elindultam ezen az úton, még ugyanúgy tekintettem rá, mint a többség: játékos kihívásként, azt kutatva, hogy vajon elérhető-e a teljesen üres szemeteskuka. Ez aztán gyorsan árnyalódott. Rájöttem, hogy nem elég kicserélni egy adott tárgyat egy másikra, ha közben nem látom át a teljes életciklust és az összefüggéseket.

"A fenntarthatóság sokkal inkább rendszerekben való gondolkodás, mintsem új eszközök beszerzése. A hulladékmentesség nem abban áll, hogy mennyi műanyagzacskó kerül elő a szemetesből, hanem abban, hogyan viszonyulunk a fogyasztáshoz, a tárgyainkhoz, az erőforrásokhoz."

A 100 százalékos „zéró” amúgy is illúzió – a lényeg a szemléletváltás, nem a tökéletesség hajszolása.

A hétköznapok azonban mindenkinél mások: más igényekkel, időkerettel, családi dinamikával. Miközben rengeteg inspiráló példa létezik, sokan rögtön elbizonytalanodnak abban, milyen magasra tegyék maguknak a lécet. Létezik határ az életszerű és a nem fenntartható között?

Minden háztartás teljesen egyedi: különböznek az élethelyzet, a rutinok, a lehetőségek. Ami az egyik családban természetes, máshol elképzelhetetlen. Nálunk például hiába használok én alternatív fogkrémet, a család többi tagja maradt a hagyományosnál – és ez rendben is van így. A lényeg, hogy legyen egy irány, amerre elindulunk, és ennek mentén törekedjünk apró, de valós változtatásokra. Ezek kezdetben lehetnek kényelmetlenek, mert minden életmódváltás ilyen. Idővel azonban az új megoldások válnak teljesen normálissá.

A globális kihívásokat látva sokszor felmerül, hogy vajon számít-e egyáltalán, mit csinál az egyén a saját kicsi életterében. Mennyire valós a hétköznapi választások befolyása?

Három szereplő alakítja a rendszert: a gazdaság, a döntéshozók és az egyének. De ezek mind embereket takarnak, így a változás is innen indulhat. Lehet, hogy egy-egy választás súlytalannak tűnik, de sok együtt már komoly keresletet formál. Ennek mentén változik a kínálat is – még ha nem is egyik napról a másikra. Tíz éve például még furcsán néztek a boltban a textilzsákomra, ma pedig már minden nagyáruház polcán ott lóg. A piac leköveti az igényeket, az irányt pedig az emberek jelölik ki.

A fogyasztói kultúra közben évtizedek óta a kényelemre épít, ami motivációs szempontból óriási akadály a hulladékcsökkentés útjában. Lehet-e ezen a falon lyukat ütni azzal, ha megpróbáljuk új szemszögből vizsgálni az eddig bevált rutinokat?

A kényelem nagyon egyéni fogalom. Sokan azt gondolják, hogy akkor kényelmes valami, ha egy mozdulattal megvehető. Pedig az is kényelem, ha nem kell érte boltba menni, mert van otthon. Az is, ha olcsóbb. Ahogy az is, ha időt spórol, vagy ha kevesebbet kell cipelni.

"Sokszor csak át kell billenteni a gondolkodást. Biztosan a plázában eltöltött három óra a jelenti a komfortot, nem pedig az, ha helyette a családdal lehetünk, mert otthon előkészített megoldásokkal működik a háztartás?"

A piac a fogyasztásra épít, de nem kell követnünk a főáramot ahhoz, hogy kényelmes életünk legyen.

Mik azok a „belépő szintű” megoldások, amelyekkel tapasztalataid szerint a legtöbben könnyen kapcsolódnak a fenntartható szemléletmódhoz?

A mosólapka az egyik kedvenc példám: hatékony, kicsi, nem drágább, nincs csomagolási terhe, és nem igényel külön energiát vagy előkészítést. Vagy ott a tömbsampon: háromszor tovább tart, mint egy flakonos, és ma már szinte minden drogériában elérhető. Ezek nem igényelnek radikális életmódváltást, csak apró módosítást a bevett gyakorlaton, cserébe azonnal érezhető a pozitív hatásuk – így könnyen kedvet adnak a további lépésekhez.

Sokan fordulnak hozzád, mint zero waste mentorhoz, hulladékcsökkentési életmód tanácsadóhoz tapasztalatokért, útmutatásért, támogatásért. Mit tapasztalsz, kik a legfogékonyabbak a változtatásra?

Leginkább a 30–40 éves, kisgyerekes anyukák, akik hosszú távra terveznek, és ha már ott a jövőért való felelősség a karjukban, könnyebben nyitnak a környezettudatos megoldások felé.

Ez jelentheti a reményt is?

Abszolút. Ahol gyerek van, ott óhatatlanul távlatokban gondolkodnak a családok, ami sokkal fogékonyabbá teszi őket a környezettudatos döntésekre. Bár vannak, akik idővel visszalépnek, rengetegen maradnak ezen az úton, mert érzik, hogy ez a hozzáállás pozitív kimenetelt ígér.

"Talán éppen ez a legfontosabb: egyre többen hiszik el, hogy a fenntartható jövő nem egy távoli eszmény, hanem valami, amiért ma, a saját apró döntéseink szintjén tehetünk. Ez a hit pedig önmagában is erős mozgatórugó – szerintem az egyik legnagyobb reményünk."

Ha te is elindulnál a fenntartható mindennapok felé vezető úton, tanácsokért, tippekért, inspirációért látogass el Tóth Andi weboldalára vagy olvasd el egy korábbi interjúnkat a zero waste egyik legismertebb úttörőjével.

Példa&Érték

“A lényeg szemléletváltás, nem a tökéletesség hajszolása”

NSzM

További cikkek

Otthon

Körforgás

Ízvilág