A Tulipános Tanya fenntarthatóan szabad világa

Sipos Mihály és felesége, Ruszkai Krisztina 2010-ben mindent hátrahagyva egy tanyán kezdett új, élelmiszer-önellátó életet. Noha sok mindenről lemondtak, a szabadságnak és az függetlenségüknek hála sokkal többet kapnak cserébe.

Visszalépni, hogy tovább juthass - A város nyomasztó dzsungeléből a természet felszabadító és reményekkel teli békéjére talált Sipos Mihály és Ruszkai Krisztina tizenhárom évvel ezelőtt.

Fejéssel kezditek a napot, és azzal is zárjátok, a kettő között pedig ellátjátok a lovakat, a szarvasmarhákat, vagy éppen sólymot reptettek a gyerekekkel, miközben öt kutya szaladgál körülöttetek, lesve minden mozdulatotokat. Jól sejtem, hogy ők nem pusztán haszonállatok a számotokra?

A tanyára költözésünk egyik alaptétele volt, hogy gondoskova uralkodjunk az állatainkon és a növényeinken.

Nem mindegy, hogy annak a négylábúnak vagy szárnyasnak, amelyiknek a húsa az asztalunkra kerül, hogyan teltek a napjai.

Hogy annak a sertésnek, amelyik kétéves koráig itt élt velünk, nevet adtunk, szeretettel gondoztuk, sokkal jobb élete volt, mint azoknak, amelyek az ipari mezőgazdaságban napfényt sem látnak és talajt sem éreznek a lábuk alatt.

Nagyon fontos ez az elkötelezettség, mert ez az, ami ember és állat viszonyát hosszú távon fenntarthatóvá teszi.

Életük központi eleme a fenntarthatóság. Az életmódjuk, a természet tisztelte, az, hogy hátraléptek mindentől, ami a mai világban magától értetődőnek és nélkülözhetetlennek tekintett, mindaz, amit fenntartható visszafejlődésnek neveznek, messziről szemlélve rengeteg lemondást feltételez.

Ti hogyan élitek meg ezt?

A világ szemében valóban lemondás lehet. De nagyon nagy különbség van abban, hogy ki, miért választja ezt az utat. Amikor 13 évvel ezelőtt a váltás mellett döntöttük, a feleségem - és én is - a magunk szakmájában sikeres emberek voltunk.

Mi tehát nem a sikertelenség elől menekültünk a tanyára, hanem azért, mert ezt diktálta a szívünk. Így természetes volt, hogy bizonyos dolgokat el kell engednünk.

Aki viszont menekül, az biztosan lemondásként éli meg, hogy nem járhat plázákba, nem ücsöröghet kávézókban, és nem vásárolhat magának nap mint nap új, trendi holmikat.

A lemondás tehát relatív fogalom. De mi helyzet a visszafejlődéssel? Ezt szabad a szó szoros értelmében venni?

Ha csak azt nézzük, hogy a tanya az elmúlt közel másfél évtizedben rengeteget fejlődött – nem.

Érdekes kettősség ez, mert ahhoz, hogy a tanyánk egyről a kettőre jusson, nekünk, tanyagazdáknak kettőről az egyre kell visszalépnünk.

Most már oda tudunk arra is figyelni, hogy rendezett legyen a környezet, vonzó és kellemes legyen az élettér, ami számomra legalább olyan fontos, mint a fenntarthatóság, hiszen ez nem csak egy élelmiszer-önellátó gazdaság, hanem a gyermekeim otthona is.

Van bármi, ami hiányzik a régi életetekből?

Azt, hogy a világ szemében jónak tartott életkörülményeinket vasvillára és gumicsizmára cseréltük, a rokoni és a baráti körünkben is sokan értetlenül szemlélik. Velük értelemszerűen megszakadt a kapcsolat. A „helyükön” azonban felépült egy közösség, amelynek a tagjai ugyanazt az utat járják és ugyanazokkal a problémákkal szembesültek, mint mi.

Nem is akármilyen közösség, hanem Magyarország legnagyobb organikusabban fejlődő ökoközössége, amelynek tagjai a fenntartható visszafejlődés elveit követve építik és vezetik a maguk élelmiszer-önellátó gazdaságát.

A szűk magot körülbelül 50 tanya alkotja, de a pártolótagokkal együtt 800 és 1000 közé tehető a közösség nagysága. Van közöttünk közgazdász, ápolónő és ügyész is.

A mindennapokban segítjük, bátorítjuk, inspiráljuk egymást, de ha kell, megfogjuk a fejszét vagy a kapát, és kalákában segítjük egymást.

Akik pedig még az első lépéseik előtt állnak, azokat támogatjuk az elindulásban. Megtanítjuk nekik, hogy egy panellakásban hogyan tehetik el például a marhapörköltet fagyasztás – azaz energiafelhasználás – nélkül egy befőttesüvegben, vagy hogyan készíthetnek friss paradicsomból lecsót, bolognai szószt vagy ketchupot.

Segíteni nem kis felelősség, és nem kevés munka. Küldetésednek érzed, hogy vezesd az embereket ezen az úton?

Ha azt kérdezed, hogy az van-e a szívemben, hogy videós tartalmakat gyártsak és a közösségi médiában szerepeljek, azt kell mondanom, hogy nem.

A vágyam sokkal inkább az, hogy reggel megfejjem a tehenemet, és a gyerekeim elé saját tejből készült sajtot tegyek az asztalra.

Mindamellett viszont fontosnak tartom, hogy megmutassam az embereknek, hogy a megkerülhetetlennek hitt városi élet mellett van egy másik, elcsendesült alternatíva.

Azoknak, akik nem a dugóban vagy a gyárban akarják tölteni életük hátralevő részét, hanem titkos vágyuk egy saját tanya, egy ökogazdaság.

Nekik szól a tanyaegyetem, hogy reális ismeretek, kipróbált tudás és technológia birtokában tudják meghozni a felelőségteljes döntést, hogy elindulnak-e ezen az úton, hiszen a hagyomány és a modernitás ötvözése elengedhetetlen a 21. században a tanyasi életben (is).

Nem való mindenkinek ez az élet. De ha valaki őszintén vágyik rá, az számíthat a közösségünk támogatására.

Fotók: NSZM

További tartamat az alábbi linkeken találsz

@alkotoenergia

Fenntartható visszafejlődés

Sikersztori

A Tulipános Tanya fenntarthatóan szabad világa

NSzM

Ti hogyan élitek meg ezt?

A lemondás tehát relatív fogalom. De mi helyzet a visszafejlődéssel? Ezt szabad a szó szoros értelmében venni?

Van bármi, ami hiányzik a régi életetekből?

Nem is akármilyen közösség, hanem Magyarország legnagyobb organikusabban fejlődő ökoközössége, amelynek tagjai a fenntartható visszafejlődés elveit követve építik és vezetik a maguk élelmiszer-önellátó gazdaságát.

Segíteni nem kis felelősség, és nem kevés munka. Küldetésednek érzed, hogy vezesd az embereket ezen az úton?

További tartamat az alábbi linkeken találsz

További cikkek

Otthon

Körforgás

Életmód