ÚJRA! magazin & kiadványok - „Alkotó Energia ÚJRA!”

Susanna Lakner épp oly otthonosan mozog a nemzetközi kollázsvilág berkeiben, mint saját planétáján. Saját művészete is egyfajta redizájn, ahol a képek születésébe az univerzum is gyakran beleszól.

Vérbeli alkotó, aki a németországi otthon és a balatoni nyaraló között pendlizve sosem lép ki a flow-ból. Itthon, a tóparti házukban beszélgettünk.

Milyen emlékek kötnek a helyhez, mióta töltitek a nyár egy részét e házban? Mennyire másként élsz és alkotsz itt, mint otthon?

A telket a hetvenes évek elején vették a szüleim, azóta nem volt év, hogy legalább pár napot ne töltsek itt. A kreativitásom más csatornában hömpölyög itt. Ilyenkor a kert és a család áll a középpontban. Óhatatlanul számba veszem ilyenkor, mi az, amit még a szüleim ültettek, mi a sógorom munkája a kertben, és hol vagyok én ebben, mit adhatok hozzá, mit változtassak.

A kollázsolás mellett a kertészkedés a legnagyobb szenvedélyem.

Mit jelent számodra a tó közelsége, a „hazai mediterrán” mint ihlető közeg? Mint nyersanyaggyűjtőhely, milyen terep ez számodra, van-e Balaton-képraktárad?

Mamánk a Balatonban tanított meg úszni minket. Imádom a vizet. Beúszni, vitorlásról bambulni. Az élő terepasztal közepéről nézni, ahogy a vonat végigsuhan a fűzfői öböl peremén.

Szoktam itt is ragasztgatni, de mértékkel. Amikor még gigantikus nyilvános papírkukák voltak a környéken, az egyikben felfedeztem egy teljes letépett óriásplakátfalat. A kertben slaggal szétválasztott rétegeiből még ma is dolgozom. Az almádi bolhapiacon is folyton szembejön valami.

Úgy gondolnánk, hogy egy kollázsművész élete folyamatos gyűjtögetés, impulzusvadászat… Hogy van ez nálad, mindenről „az jut eszedbe”, vagy néha kilépsz a flow-ból, és civilként is szemléled a világot?

Nem lépek ki. Megállás nélkül működik a radarom. Legutóbb például Gentben jártunk. Ott esténként szépen szortírozva kirakják a papírszemetet az utcára, és reggel jönnek a kukák. Egyik este nézegettük egy antikvárium kirakatát, amikor feltűnt, hogy a papírszemétből régi légiposta-borítékok lógnak ki.

Kiderült, hogy 1970-ből származnak, és a kézzel írt feliratok szerint valószínűleg régi képeket vagy bélyegeket tartott benne a tulajdonos. Hát ott egy párat ezekből diszkréten magamhoz vettem. Firenzében ugyanez volt a helyzet, amikor arra jártunk. Ott egy tömeg lakberendezési újság és régi tankönyvek jöttek velem. Van pár dobozom ilyenekkel, és antikváriumokban, bolhapiacokon is sok ilyesmit vásárolok. Amerikából hazajövet sajnos kegyetlenül meg kellett tizedelni a rakományt, hogy beférjen a kofferbe. Utcai plakátokat is tépkedtem már, de arról már leszoktam.

Hogy ez a módszer mennyire a hasznára vált, arra a pandémia idején ébredt rá. Két évig abból dolgoztott, amit harminc év alatt összegyűjtött. Két könyv és egy speciális füzet jelent meg ezután.

Az elsőt egy régi színdarab szép, selyemkötésű kiadványába készítettem egy százéves kislány-foglalkoztató könyv ábráinak összekollázsolásával. Mindkét kötet iránt nagy respektusom volt, ezért beledobtam minden tudásomat és merészségemet. Az eredetit az írországi Redfoxpress kiadó digitalizálta és sokszorosította limitált példányszámban.

A másik könyv szintén náluk jelent meg. Ezt egy német kollegámmal készítettük, akivel ez már a harmadik közös munkánk. Általában ő kiválaszt egy kis brosúrát, ezúttal egy színházi programfüzetet, ami miatt Spielzeit (Játékidő) lett a könyv címe. Vele úgy dolgozunk, hogy egyikünk ragaszt ezt-azt az eredeti oldalakra, aztán elküldi a másiknak. Az hozzáad, és visszaküldi. Ez az ide-oda addig megy, amíg elégedettek nem leszünk az eredménnyel.

A harmadik covid-munkám pedig egy magazin, amelyen szintén hónapokig dolgoztam. Magazin Spettacolo a címe, és régi német, olasz és magyar magazinok képanyagával játszadoztam minden nap, majd’ egy hónapon keresztül. Tehát jó a gyűjtögetés, de szem előtt kell tartani a zsákmányt, hogy tudjuk, mikor jön a showtime!

Legutóbb a fővárosi Artkraft indusztriál-dizájn műhelyében láthattuk munkáid, majd a Balaton-felvidéki Sáskán vettél részt egy nemzetközi tárlaton. Az online, vagy a kiállítótermi eseményeket szereted leginkább?

Természetesen az élő események az igaziak. Önálló kiállításnál mágikus folyamat az egész felkészülés. A képek kiválasztása, a keretezés, a meghívótervezés. Jó a végén nézegetni az eredményt a falakon, csoportos kiállításokon pedig új megvilágításba kerül minden. Kollektív kiállítások lesznek a közeljövőben, és és jó lenne újra egy önállót is létrehozni.

Emlékezetes volt az a workshopsorozat, amelyet szintén az Artkraftban tartottál. Milyen élményeket őrzöl e délutánokról, és mi a szereped ilyenkor?

Baracsi Katival, az Artkraft tulajdonosával való megismerkedésem mérföldkő volt az életemben. Sok mindenre kaput nyitott bennem a bizalma, a nagylelkűsége és a hihetetlen kreativitása. Csodálatra méltóan vagány termékek születnek az irányítása alatt. Workshopot tartani teljesen más minőségű agymunkát igényel, mint egyedül munkálkodni.

A résztvevők módszereket szeretnének tanulni, trükköket, amelyekkel A-ból B-be lehet jutni. Az én feladatom az, hogy aki megreked, azt kinavigáljam a zsákutcából. Ehhez magamnak is pillanatok alatt bele kell helyezkednem az adott vizuális szituációba. Beszélgetünk. Keresgélünk. Ide-oda rakosgatjuk a képi elemeket, míg mindegyik megtalálja a helyét. Az itt készült munkák beleégnek az emlékezetembe, hónapok, évek után is emlékezni tudok az egészre. Akklimatizálódnom kell ezután, hogy vissza tudjak térni a régi kerékvágásba. Ezzel a csapattal bármikor szívesen összejövök.

Ez a magazin a tartalmas újrahasznosításról szól. Szerinted nevezhetjük-e a kollázsolást művészi szintű redizájnnak?

A kollázsolás redizájn. Kivenni valamit egy régi összefüggésből, és belerakni egy újba. A többi művésztől eltérően, mi sosem tervezünk előre, nincs elképzelés az agyunkban, amit meg akarunk valósítani. A kiválasztott anyagok sugallják, merre megyünk. Ha szerencsék van, beszól az univerzum és mutatja az irányt. Az Artkraft Collage Stúdióban ezt abszolút csúcsra tudjuk járatni.

A régi újsághegyek feldolgozása során többször van olyan érzésem, hogy amikor a jól összeválogatott képi elemek találkoznak egy viharvert fadarabon, vagy beépülnek egy agyonhasznált szitakeretbe, akkor az olyan harmonikus, hogy egymásra nézünk, és angyalok szállnak át a szobán.

További tartamat az alábbi linkeken találsz

/alkotoenergia

A hazai kollázsolók közössége

/alkotoenergia

Kollázs workshopok az Artkraftban

Sikersztori

Vizitkártya: Redizájn felsőfokon a kollázsművésztől

Böjtös Kinga

Milyen emlékek kötnek a helyhez, mióta töltitek a nyár egy részét e házban? Mennyire másként élsz és alkotsz itt, mint otthon?

Mit jelent számodra a tó közelsége, a „hazai mediterrán” mint ihlető közeg? Mint nyersanyaggyűjtőhely, milyen terep ez számodra, van-e Balaton-képraktárad?

Úgy gondolnánk, hogy egy kollázsművész élete folyamatos gyűjtögetés, impulzusvadászat… Hogy van ez nálad, mindenről „az jut eszedbe”, vagy néha kilépsz a flow-ból, és civilként is szemléled a világot?

Legutóbb a fővárosi Artkraft indusztriál-dizájn műhelyében láthattuk munkáid, majd a Balaton-felvidéki Sáskán vettél részt egy nemzetközi tárlaton. Az online, vagy a kiállítótermi eseményeket szereted leginkább?

Emlékezetes volt az a workshopsorozat, amelyet szintén az Artkraftban tartottál. Milyen élményeket őrzöl e délutánokról, és mi a szereped ilyenkor?

Ez a magazin a tartalmas újrahasznosításról szól. Szerinted nevezhetjük-e a kollázsolást művészi szintű redizájnnak?

További tartamat az alábbi linkeken találsz

További cikkek

Otthon

Életmód

Körforgás