Az építőipar a globális szén-dioxid-kibocsátás közel 40 százalékáért felelős, melynek jelentős része a cementgyártáshoz köthető. Ezért keresik kutatók és tervezők a beton kiváltásának lehetőségeit. A Sugarcrete egy cukornád alapú, alacsony karbonlábnyomú építőanyag.
A Sugarcrete megszületése a Kelet-Londoni Egyetem
(University of East London) kutatóinak munkájához köthető, akik az építészet és
az anyagtudomány határterületein kerestek választ az építőipar környezeti
válságára.
Az egyetem fenntartható építésre fókuszáló kutatócsoportja a
cukornád-ipar hatalmas mennyiségű melléktermékét vizsgálva jutott el a
Sugarcrete koncepciójához, amely egyszerre reagál a globális hulladékproblémára
és a cementgyártás magas kibocsátására.
A fejlesztés nem csak laboratóriumi
kísérlet maradt: a Kelet-Londoni Egyetem aktívan dolgozik azon, hogy az anyag
ipari méretekben is alkalmazható legyen, különösen a gyorsan urbanizálódó,
cukornád-termelő régiókban, ahol a helyi gyártás társadalmi és gazdasági
előnyökkel is járhat.

A termék alapja a bagasz, vagyis a cukornád feldolgozása
után visszamaradó rostos melléktermék. Ezt az anyagot jelenleg főként
hulladékként kezelik, vagy alacsony hatékonysággal égetik el. A bagasz azonban
ásványi kötőanyagokkal kombinálva könnyű, mégis erős építőelemmé alakítható,
amely számos funkcióban képes kiváltani a hagyományos betont.
A kutatások szerint a Sugarcrete akár 70–80 százalékkal
alacsonyabb szén-dioxid-kibocsátással gyártható, mint a hagyományos beton.
Ennek oka egyrészt az, hogy nem igényel nagy energiaigényű klinkerégetést,
másrészt pedig az, hogy egy mezőgazdasági hulladék újrahasznosításán alapul.

Ráadásul a bagasz a növekedése során szén-dioxidot köt meg, így az anyag teljes
életciklusát vizsgálva további klímaelőnyökkel számolhatunk.
Felhasználási területei elsősorban a nem teherhordó
szerkezetek körére korlátozódnak: falazóblokkok, térelválasztó panelek,
homlokzati elemek készülhetnek belőle. Hőszigetelő képessége kedvező, súlya
kisebb, mint a betoné, így csökkenti az épületek szerkezeti terhelését és a
szállítás környezeti költségeit is. Emellett jól megmunkálható, és helyi
gyártása fejlődő országokban is reális lehetőség, ahol a cukornád-termesztés
amúgy is jelentős.

Fontos hangsúlyozni, hogy a Sugarcrete nem a beton teljes
kiváltására törekszik, hanem annak fenntartható kiegészítője kíván lenni. Az
igazi jelentősége abban rejlik, hogy újragondolja az építőanyagokról
alkotott képünket: nem feltétlenül bányákból és kohókból kell származniuk,
hanem akár mezőgazdasági
melléktermékekből is.
Ez a történet jól mutatja, hogy a körforgásos
gazdaság nem elméleti fogalom, hanem kézzelfogható, falakká és épületekké
formálható valóság. Ha az építés jövője valóban fenntarthatóbb akar lenni, az
ilyen anyagoknak kulcsszerep juthat benne.
Fotók és forrás: Kelet
Londoni Egyetem


